*4 hét elteltével*
TOP-al, G-Dragonnal, B-Bomb-al és Hansol-al meg voltunk hívva egy céges rendezvényre. Már 4 hete nem találkoztam Jooheon-nal és a bandájával. Viszont 3 hete összejöttem Hansol-al. Közben elkezdtem magántanárhoz járni, hogy befejezhessen a gimnáziumot. Már nem akartam annyira hazamenni. A szüleim nem kerestek, a barátaim meg még annyira se..
Egy TOP által választott ruhában vonultam a fiúk mellett. Az asztalokon sok-sok étel és ital volt. A legtöbb embert láttam már néhányszor az eddigi munkák során.
~ Elnézést. - Fogta meg valaki a vállam.
Hátrafordultam.
~ Hyungwon. - Néztem a fiúra mosolyogva.
Ő volt az egyetlen akivel tartottam a kapcsolatot, de csak telefonon. Eltervezte hogyan szöktet meg, de lebeszéltem róla.
~ A többiek is itt vannak? - Kérdeztem rá, mire kétszer bólintott.
~ Jimin. - Jött oda hozzánk Jooheon a többiekkel.
~ Sziasztok. - Biccentettem nekik.
~ Nem túl kihívó ez a ruha? - Nézett végig rajtam Jooheon.
~ Törődj a saját dolgoddal. Ha már anno velem nem törődtél, most se fáradozz.
~ Jimin, sajnálom. - Túrt bele hajába.
~ Sajnálhatod is. Jól érzem magam velük. Ők foglalkoznak velem. További szép estét. - Fordítottam nekik hátat.
~ Ne menj még. - Hallottam meg I.M hangját.
~ Hogy van a barátnőd? - Néztem hátra a vállam felett.
~ Nincs barátnőm.. Nem volt szimpatikus a csaj.
~ Bae, gyere. - Jött oda hozzám mosolyogva Hansol.
~ Bae? - Kérdezték egyszerre a fiúk, Hyungwon kivételével.
~ Együtt vagyunk. - Mondtuk egyszerre Hansol-al.
~ Gyertek már. - Szólt oda nekünk G-Dragon.
Hansol intett a fiúknak, én köszönés nélkül távoztam a társaságukból.
~ Nem sokat leszünk itt, semmi értelme. - Állt mellém B-Bomb. - A lényeg, hogy maradj rideg mégis tüzes. Neked az úgyis menni fog. Kérsz inni? - Nyújtott át nekem egy pohár pezsgőt.
~ Köszönöm. - Vettem el tőle mosolyogva.
~ Igazán nincs mit.
*The Band*
~ Ez mi a fene volt? - Vakarta a fejét Jooheon.
~ Nem volt egyértelmű..? - Nézett barátjára Minhyuk.
~ Hogy tehette ezt velem? - Kérdezte az orra alatt I.M.
Wonho gondolatai is hasonló kérdésekből álltak. Nem értette, hogy a lány akiről azt hitte hosszú barátságot tud kialakítani, így eltávolodott tőle. Sejtette, mi van a dolgok hátterében, de nem akarta elhinni, hogy az miatt.
Hazafelé menet csak lestem ki az ablakon. Igaz késő volt már, és csak azt láttam amit a Hold megvilágított. Senki nem szólt a másikhoz. Fáradtak voltunk mindannyian.
A telefonom villogni kezdett. Megnéztem milyen értesítést kaptam. I.M üzent Hyungwon telefonján. Nem olvastam el az üzenetet, mem szerettem volna ha hatással lesz rám hogy beszélek vele. A mai napig felém se néztek Hyungwon-on kívül. Nem adtak rá okot hogy most kicsit is foglalkozzak velük.
Időközben az autó leparkolt a ház előtt, és mindannyian kiszálltunk az autóból. A lakásban elköszöntünk egymástól, és mindenki elkullogott a szobájába.
A szobámhoz tartozott egy erkély. Miután lezuhanyoztam, köntösben és pohár pezsgővel a kezemben kimentem és a csillagokat kémleltem a sötét égbolton. Abban reménykedtem, hogy különösebben nem lesz rám hatással ez a találkozás a fiúkkal. Annak ellenére hogy elraboltak, fogvatartottak és még sorolhatnám, elég hamar megkedveltem őket. De mit is vártam.. Nem ismernek engem, én se őket. Miért álltak volna ki mellettem..
Lassan eliszogattam a kevés pezsgőmet.
~ Remélem ez csak egy rossz álom. - Sóhajtottam mélyen, majd bementem a szobámba.
TOP meglepetésemre ott ült a szobámban a fotelben.
~ TOP? Hát te? - Néztem meglepetten rá.
~ Rossz itt?
~ Tessék? - Értetlenkedtem.
~ Nem érzed jól magad itt? - Állt fel, és közelebb lépett hozzám.
~ Mostmár egész jól érzem magam. De akaratom ellenére vagyok itt. Koreában. Ahol nem kellene lennem. Mégis itt vagyok..
~ Menj haza. - Nyújtott át egy repülőjegyet. - Nem vagy jó hatással senkire. - Majd sarkolfordult.
Nagyot pislogva meredtem a fiú után, majd a repülőjegyre. Elmehetek.
Egész végig erre vágytam, most mégsem érzem úgy, hogy ezt kellene tennem. TOP szavai mégis mélyen a fejembe vésődtek. Nem vagyok jó hatással a többiekre.
Sóhajtottam egyet, majd a dátumot kerestem meg a jegyen. 4 óra múlva indul.
~ Hát akkor menjünk haza. - Felöltöztem.
A ház előtt egy taxi várt. Írtam egy sms-t Hyungwon-nak, hogy találkozzunk a Han folyónál. A taxi sofőrt megkértem hogy tegyen egy kis kitérőt a Han folyó felé.
Nemsokkal később az autó leparkolt. Megkerestem Hyungwon-t.
~ Szia. - Léptem oda hozzá mosolyogva.
~ Szia! - Mosolygott rám.
~ Hazamegyek. - Mondtam ki kereken.
Nem akartam kertelni, így kimondtam egyszerűen a dolgot. Hyungwon arcáról eltűnt a széles mosoly.
~ Mi?
~ Hazamegyek. - Ismételtem magam.
~ Jimin ne csináld!
~ Végre itt az alkalom hogy hazautazzak. Nem szalasztom el. Te is tudod hogy én nem akartam idejönni.
~ Ebben igazad van.. De ha meggondolnád magad, csörögj. - Húzott magához.
Fájdalmas búcsút vettünk egymástól, majd célba vettük a repteret. Felhívtam anyát, ha már ő egyszersem keresett.
~ Szia anya! - Köszöntem a telefonba boldogan. - Hazamegyek!
~ Szia kicsim. Miért nem otthon vagy?
És ekkor úgy éreztem rossz döntést hoztam azzal hogy hazautazok. Kinyomtam a telefont.
Miután megérkeztünk a repülőtérre nem tudtam mit csináljak.
~ Jó estét. - Léptem oda egy kedvesnek tűnő, ott dolgozó fiatal hölgyhöz.
~ Jó estét! Miben segíthetek? - Mosolygott kedvesen rám a hölgy.
~ Arról szeretnék érdeklődni, hogy ezt a jegyet esetleg visszatudnám váltani, vagy egy máshova szóló repülőjegyre ki lehetne cserélni?
~ Az előbb jött ide hozzám egy úr, ugyan ezzel a problémával. Amerikába szól a jegyed?
Bólintottam.
~ Akkor egy pillanat, szólok az úrnak. - Mosolyogva felállt és pár perccel később visszajött a férfival.
~ Jó estét. - Köszöntünk egyszerre.
~ Akkor átírom a neveket és az adatokat, és indulhatnak is. Egy kis türelmet kérek.
Megértően bólintottunk a férfival, majd helyet foglaltunk. 20 perc elteltével a hölgy megjelent a jegyeinkkel.
~ Nagyon szépen köszönjük a segítséget és ne haragudjon hogy feltartottuk. - Hajoltam meg a nő előtt.
Ennyi koreai illem ragadt rám legalább.
~ Ne hálálkodjon, hanem menjen különben lekési a repülőt. - Nevetett a hölgy, majd megmutatta merre menjek.
Mosolyogva elrohantam. A kapuhoz érve megnéztem hova megy a repülő. Erre valamiért egész eddig mem voltam kíváncsi.
Szóval Busan. Akkor hát, új életem, jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése