The Band #8

Zavartab töltöttem el minden percet Tae mellett. Igazából ő nekem olyan mintha a testvérem lenne, ha úgy nézzük nem kéne zavarnia a dolognak, ráadásul amerikai vagyok, szóval ez nálunk tök megszokott volt otthon is, meg a városban is ahol éltem. De azért itt mégis egész más.
~ Dae. - Lépett mellém Tae.
Éppen a könyvemet bújtam de teljesen belefeledkeztem az egészbe.
~ Hm? - Kaptam fel a fejem egy kisebb fáziskéséssel.
~ Téged keres. - Mutatott az egyik asztal felé.
Háttal ült nekem az illető, így elég nehezen ismertem fel.
~ Kihyun? - Ültem le vele szembe meglepetten.
Kihyun-nal nem kerültünk valami közel egymáshoz, nem is igazán ismertük egymást. De hogy őszinte legyek elég helyes.

~ Ő a pasid? - Kérdezte hirtelen.
~ Ki?
Kihyun először rám nézett, majd az egyik asztalnál ácsorgó Tae-ra.
~ Jaa, nem. Olyan mintha a bátyám lenne.
~ Értem.. - Nézte Tae-t még mindig. - Ő is úgy gondol vajon rád, mint testvérre? - Morogta az orra alatt.
~ Tessék? - Kérdeztem vissza.
~ Nem érdekes. Azért jöttem, hogy beszéljek veled.

~ Akkor gyorsan. Éppen dolgozok. - Sürgettem a fiút.

~ A többiek gondolom nem mondták, hogy az utóbbi egy hétben téged kerestek és mivel megtaláltak, ezért is jöttünk ide. Nem csak véletlenül futottunk itt össze. 

Elképedve néztem fiúra. Nem igazán értettem, hogy miért is csinálták ezt 

~ De minek kerestetek?

~ Pontosan nem tudom. Én nem vettem részt ebben az egész dologban, csak jöttem a többiekkel. De azért gondoltam jó, hogyha ezt azért tudod. - Állt fel Kihyun.

~ Mindenesetre köszönöm. - Villantottam egy félmosolyt a fiú felé.

~ Ja és I.M nagyon szeretne látni téged. Hiányzol neki. - Sétált ki az üzletből Kihyun.

Elég forgalmas napnak néztünk elébe. Azon járt egész nap a fejem, amit Kihyun mondott. Igazából I.M mindig is kedves volt hozzám és nagyon jóban voltunk. De csak ártana, ha találkoznék vele.

~ Tae. Nembaj ha ma előbb hazamegyek? - Léptem oda 4 óra tájékán a főnökömhöz.

~ Dehogy baj Dae. De ugye minden rendben?!

~ Persze. - Mosolyogtam a fiúra.

Összepakoltam a táskám, felvettem a kabátom. Elköszöntem Tae-től majd elindultam haza. 

A hazafele vezető úton, a házam előtt egy csomagot találtam.

~ Hát ez meg mi. - Felvettem, majd bevittem a lakásba.

Lepakoltam, és kibontottam a csomagot. Az a ruha volt benne, amit még az egyik céges összejövetelen vettem fel. TOP választotta nekem azt a ruhát. De az lehetetlen, hogy ezt ő küldte volna. Hirtelen megszólalt a kapucsengő.

Kinyitottam az ajtót, de nem állt kint senki.

~ Vicces.. - Csuktam be az ajtót.

A ruhát nézegettem. Nagyon szerettem ezt a ruhát és még mindig gyönyörű.

Kicsit kitakarítottam a házat. Mikor végeztem, már kezdett besötétedni. Szemem ismét a ruhára tévedt. Felvettem, remélve hogy még tökéletesen passzol rám. És így volt.

Ismét megszólalt a kapucsengő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam.

~ Wáó. - Nézett rajtam végig meglepve Tae. - Gyönyörű vagy.

~ Ne túlozz. - Mosolyogtam rá.

~ Ha már így kicsípted magad, nem lenne kedved elmenni vacsorázni? - Túrt a hajába Tae.

~ Ha fizetsz. - Nevettem.

Felvettem egy cipőt, kabátot majd Tae-val elindultunk egy étterembe. Előre le volt foglalva az asztal, úgyhogy ezek szerint mindenképp eljöttünk volna. Vagy nem is engem akart elhívni? Biztos vagyok benne, hogy nem. Végülis ide párok járnak, ahogy elnézem.

Leültünk az asztalhoz. Ahogy körbenéztem, észrevettem valakit. I.M ült egy másik asztalnál egy lánnyal. Kicsit elkeseredett mosollyal néztem őket, majd mikor I.M rám nézett, visszafordultam vacsorapartneremhez.

Egy fiatalabb pincér kihozott nekünk 2 étlapot, majd tanulmányozni kezdtük. 

~ Tae, én szerintem rád bízom a választást. Nem tudom mi finom és mi nem. - Nevetten zavartan.

~ Rendben Dae. - Mosolyodott el Tae.

Még egy ideig nézegette az étlapot, majd kért 2 személyre valamit, aminek nem jegyeztem meg a nevét.

Amíg nem hozták ki az ételeinket, addig beszélgettünk. Sokat nevettünk ezidő alatt, amit láthatóan I.M is észrevett.

Elfogyasztottuk a vacsoránkat. 

~ Fizetek. - Intett az egyik pincérnek Tae.

~ Dehogyis! - Elkezdtem előkeresni a pénztárcám, de mire meg lett Tae már fizetett. - Jövök neked egyel.

~ Inkább én neked, hogy eljöttél velem. - Tae úriember módjára segített felvenni a kabátomat, és a táskámat is vitte. 

Amikor elsétáltunk I.M és partnere mellett, a lány hangos nevetésben tört ki. Odanéztem.

~ Ez a kis senki? - Mutatott rám a lány.

~ Parancsolsz? - Léptem oda hozzá.

~ Nem hozzád beszéltem. - Nézett rám szúrós szemekkel.

~ Hye Ri. Fejezd be kérlek. - Állt fel I.M és a lány mellé lépett.

~ Mit ne mondjak, az ízlésed nem volt valami jó. Sőt.. - Futott végig rajtam Hye Ri tekintete.

~ Szép kis barátnőt szedtél magadnak össze I.M. Gratulálok. Gyere Tae. - Karoltam Tae-be, és elhagytuk az éttermet.

Tae csak értetlenül meredt rám.

~ Nem lényeg. - Mosolyogtam rá. - Most hova?

~ Kezd hideg lenni. Hazaviszlek. - Terítette rám a kabátját.

Elsétáltunk az autóhoz, majd beszálltunk. Hazáig nem igazán beszélgettünk. Tae megállt a lakásom előtt.

~ Bejössz? - Fordultam felé.

~ Inni fogsz? - Mosolygott Tae féloldalasan.

~ Most nem. - Mosolyodtam el én is.

~ Akkor majd máskor. Feküdj le aludni. Holnap találkozunk. - Tae az arcomhoz hajolt. - És ne gondolkodj azon ami az étteremben történt. Sokkal de sokkal szebb és értékesebb vagy, mint az a lány.

~ Te aztán tudsz bókolni. - Néztem félre zavaromban.

~ Sokat gyakoroltam. - Nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.

Kikapcsoltam a biztonsági övemet, és kiszálltam. Megvártam amíg Tae elhajt, aztán bementem. Lerúgtam a magassarkút a lábamról és fáradtan dőltem le a szobámban az ágyra.

Az elkövetkező 3-4 napban színet se láttam Jooheon bandájának, aminek kifejezetten örültem. Egyik napomat vásárlással töltöttem. Betértem az egyik kedvenc üzletembe és nézelődni kezdtem. Jópár darab ruhat magamhoz vettem, majd elindultam a próbafülkék felé. Tudni kell, hogy ahogy bemegyünk a próbafülkékhez, a bejárat 2 oldalán fotelek vannak elhelyezve. Ahogy sétáltam el közöttük, valaki hirtelen megragadta a kezem. Poker arccal tekintettem le a fotelre.

~ Engedj el. - Rántottam el a kezem.

~ Már megint te? - Jött ki az egyik próbafülkéből Hye Ri.

~ Na már csak te hiányoztál.. - Forgattam a szemeim.

~ Ma elég idiótán nézel ki. - Nevetett gúnyosan Hye Ri.

~ Ma rád akartam hasonlítani. De ezek szerint nem sikerült eléggé leutánoznom téged. - Sétáltam el a lány mellett.

~ Hallottad ezt I.M?! Nem csinálsz valamit? - Hisztizett I.M kis barátnője.

~ Ne haragudj Jimin. - Nézett utánam I.M. - Gyere Hye Ri. - Ragadta meg a lány csuklóját és elrángatta onnan.

Nocsak. Nem lehet valami jó a kapcsolatuk. De különösebben nem érdekelt se ő, se a csaj. Meg kell hagyni elég szép lányról van szó, de ezek kívül egy elviselhetetlen hárpia.

Felpróbáltam a ruhákat és ami elég jól állt megvettem. Elindultam gyalog haza. Nézegettem a várost, majd hirtelen egy autó fékezett le mellettem. A bent ülő személy lehúzta az ablakot és felém hajolt.

~ Elviszlek.

~ Hol hagytad a kis barátnődet? - Indultam el tovább.

Az autó szépen lassan gurult mellettem.

~ Szállj be, kérlek. - Kérlelt kedvesen I.M.

Nagyot sóhajtottam és beszálltam mellé. I.M rátaposott a gázra.

~ Hova megyünk? - Kérdeztem közömbösen.

I.M mosolyogva rám nézett, de nem válaszolt. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én bámultam ki az ablakon, ő meg vezetett. I.M leparkolt a tengerpart mellett. A nap már kezdett lemenni, és csak mi voltunk ott. 

~ Gyere. - Szállt ki a kocsiból, átfutott az autó másik oldalára és kinyitotta nekem az ajtót.

Kiszálltam, és csendben ballagtam a fiú mellett. 

~ Kérsz gumicukrot? - Húzott elő egy zacskó gumicukrot a kabátja belső zsebéből.

Ezen mosolyognom kellett. Megráztam a fejemet. Megálltam a tenger mellett, s a nagy kékséget bámultam.

~ Hiányzol. - Állt meg mellettem a fiú.

~ Ott a barátnőd. Ezt nem neki kéne mondanod? - Pillantottam rá fél szemmel.

~ Nem a barátnőm. Nem bírnám ki egy olyan lány mellett. - Mosolyodott el I.M. - Csak szeretne a barátnőm lenni.

~ Értem. És tőlem mit akarsz? - Fordultam a fiú felé.

A nap lassan eltűnt a kék tenger mögött. Percekig csak álltunk. Én I.M-et néztem, ő a lenyugvó napot.

I.M az egyik pillanatban felém fordult, megfogta az arcom és ajkait enyéimre helyezte, majd csókolni kezdett. Tágra nyílt szemekkel meredtem a fiúra, majd indokolatlanul visszacsókoltam egy pillanat erejéig. Ezt követően ellöktem magamtól I.M-et.
~ I.M. - Néztem rá értetlenül.
~ Sajnálom. - Hajtotta le fejét.
~ Hazamegyek. - Indultam el a város felé, de I.M visszarántott és megölelt.

~ Kérlek adj egy esélyt. - Suttogta halkan és egyre szorosabban ölelt.

~ I.M én nem tekintek rád úgy. - Próbáltam eltolni őt, de az erőviszonyok miatt nem igazán sikerült.

~ Csak egy esélyt kérek. - Könyörgött. 

~ Hagyj békén I.M. Nem érdekelsz. Menjetek haza. - Bújtam ki az öleléséből és elrohantam.

#I.M szemszög#

Idegesen ültem be a kocsiba és hajtottam vissza a szálllodába. 

~ Na hogy ment? - Kérdezte Jooheon mikor beléptem a szobába.

~ Rosszabb nem is lehetett volna. - Dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam. 

~ Talán add magadat, és ne arra hajts hogy mindenképpen a barátnőd legyen. Kezdjétek barátként. Vagyis próbálkozz meg a barátja lenni. De én a helyedben hagynám inkább. Semmi esély rá, hogy te meg ő.

~ Miről van szó? - Lépett be az ajtón Kihyun.

~ Szokásos. - Ásított Jooheon.

~ Hát szerintem jobb ha feladod I.M. Sosem fog már bízni bennünk. - Tekintette I.M-re társa sajnálkozóan.
Csak csendesen bámultam a plafont. Nem adhatom fel. Ha már elkezdtem, befejezem. Tudom, hogy haragszik és meg is értem. De az ő érdekeit nézve, akkor az volt a helyes döntés. Nem keverhettük bele még jobban a világunkba, különben már nagy valószínűséggel halott lenne.

#Dae szemszög#
Magam elé meredve sétáltam a város utcáin. Lesokkolva éreztem magam, de közben egy kisebb boldogság hullám futott végig a testemen. Igazából már nem haragszok rájuk. Végülis, ha akkor nem engednek el, most nem lehetnék itt. Viszont bízni már nem tudok bennük.
Busan utcáin egyre kisebb volt a forgalom, a csillagok egyre feltűnőbben világították be a fekete égboltot. Ahogy sétálgattam a városban egy ismerős alakot véltem felfedezni.
~ Tae? - Álltam meg a földet bámuló fiú előtt, mire nekem jött.
~ Dae? Minden rendben? Épp hozzád indultam. - Hadarta, miközben végigmért nincs e valami bajom.
~ Nyugodj meg jól vagyok. - Mosolyogtam rá nyugtatóan.
~ Beszélni szeretnék veled. - Hangja halkulni kezdett, majd lassan a szemembe nézett.
Mélybarna szemei most mintha világítottak volna.
~ Akkor menjünk haza. - Mosolyogtam továbbra is, majd elindultam a házam felé.
Tae gyengéden megragadta a csuklóm és visszarántott. Kíváncsian fordultam vissza.
~ Itt is jó lesz. - Sóhajtott mélyen. - Emlékszel arra az éjszakára mikor a tengerparton ittunk? Vagy hát ittál. - Lépett közelebb Tae.
~ Igen. Miért? Mi történt akkor? - Türelmetlenkedtem.

~ Hát..

The Band #7

~ Dae. - Guggolt le mellém Tae.
~ Folytassuk a munkát. - Ráztam meg a fejem, felálltam majd feltakarítottam a csésze es a tea maradékat.
~ Rendben leszel?
~ Persze. Láttál már engem úgy, hogy nem vagyok rendben?
~ Ez költői kérdés volt? - Nevetett fel a fiú.
~ Ne aggódj miattam, meg leszek.
Tae-val folytattuk a munkát. Akárhányszor nyílt az üzlet ajtaja, bennem volt a félelem hogy a fiúk lépnek be rajta. De szerencsére ez nem történt meg.
~ Ah Tae holnap reggel el kell mennem, van egy-két hivatalos elintézni valóm. Sietek majd vissza. - Jutott eszembe záráskor.
~ Rendben. És otthon is rendben leszel?
~ Tae. Miért ne lennék? - Vettem fel a táskám a hátamra. - Na, akkor jó éjszakát!
Megöleltem Tae-t, majd elsiettem.
~ Elvittelek volna.. - Mondta nevetve Tae, de Dae már nem volt sehol.

Hazaérve fáradtan a kanapéra dőltem.
~ Miért pont ide kellett jönniük. Korea elég nagy. Vagy miért nem mentek másik országba? Lehet, hogy belekeveredtek valamibe. Nem kizárt.
Miközben magamban beszéltem, a telefonom csipogott párat. A kezembe vettem.
~ Hyungwon. - Olvastam a nevet a telefonomon. - Ha felveszem abból semmi jó nem származik. Azért felveszem. Igen? - Emeltem a telefont a fülemhez.
~ Ah Jimin! Végre elértelek. Annyi mindent meg kell beszélnünk!
~ Semmit nem kell megbeszélnünk. Miért hívtál?
~ Jó lenne ha találkoznánk. Te, én és a többiek.
~ Felejtsd el Hyungwon! És el ne mondd a többieknek hogy itt vagyok!
~ Öhm. Okaay.
~ Hyungwon! Tudják?! - Emeltem fel a hangom a telefonban.
~ Ne kiabálj! Véletlen volt.
~ Véletlen?!
~ Hát Jooheon elmesélte hogy talált egy kávézot, de ne járjunk oda mert nem nekünk való. És véletlenül kicsúszott a számon, hogy az ott dolgozó lány teljesen olyan mint Jimin..
~ Vagyis úgy tudják hogy olyan az a lány mint Jimin, de nem ő.
~ Hát Minhyuk utána nézett a kávézotoknak, és az oldalotokon látott egy képet amin te is rajta vagy, meg az a srác is.
~ Találj ki valamit akkor és hozd helyre. Egyikőtökkel se akarok találkozni. - Majd kinyomtam.
Hogy lehetnek ilyen idióták?

Másnap kapkodva keltem, ugyanis fél órás késésben voltam.
~ Ahhh Dae. Hogy lehet ilyen szerencsétlen. Pont ma kellett elaludnod. - Szidtam magam.
Eléggé megkésve, de odaértem a céghez, ahol elintézni valóm volt. Szerencsére nem küldtek el. Háromnegyed óra alatt lerendeztük a dolgokat, majd elköszöntem. Megfordultam és egy nem kívánt személyt pillantottam meg.

 ~ Remek. - Forgattam meg a szemeim, majd az ajtó felé vettem az irányt.
A lehető leggyorsabban akartam távozni, de Wonho elkapta a karom.
~ Jimin.. - Szorította meg a kezem és maga felé kezdett húzni.
~ Engedj el. Sietek. Dolgoznom kell. - Rántottam el a karom.
Elsiettem, de hallottam magam mögött Wonho lépteit.
~ Wonho! - Fordultan hátra. - Hagyj.
~ Hiányzol. - Nézett mélyen a szemeimbe.
~ Szerintem látszik rajtam, hogy hidegen hagy. Így jártál. Semmi okom nincs, hogy egyáltalán szóba álljak veled. Nem is ismerjük egymást.
~ De én megakarlak ismerni!
~ Ezzel kicsit elkéstél nem gondolod? - Hátat fordítottam a fiúnak, majd elrohantam. - Ahh szegény Tae. Annyit kések.

~ Ne haragudj Tae, hogy ennyit késtem! - Léptem be lihegve a kávézóba.
~ Minden rendben? - Fordult felém a fiú.
~ Persze persze. Csak reggel elaludtam, aztán utána még feltartottak. A késésemet meg vond le a fizetésemből.
~ Nem fogom. Mindig itt vagy velem késő estig, sőt félig nálad lakom szóval. Inkább többet kéne fizetnem.
~ Ne butáskodj! - Legyintettem mosolyogva, aztán munkába álltam.

A nap szokásosam telt. Tae-val bezártunk.

~ Hazaviszlek. - Indult el a kocsija felé Tae.

~ Nem megyek még haza. Sétálok egyet. - Elköszöntem a fiútól, majd utamra indultam.

Elsétáltam a tengerpart felé. 

Még mindig nem bírtam felfogni. Elég volt hogy Jooheon-nal és Hyungwon-nal találkoztam. Miért kellett még Wonho-val is? Semmi értelme ennek. Egyáltalán miért kellett találkoznom velük? Ennyire ki akar velem cseszni a sors?

~ Min gondolkozol? - Lépett mellém hirtelen Tae, mire majdnem szívrohamot kaptam.

~ Tae! Megijesztettél. Nem mentél haza?

~ Sejtettem hogy itt leszel. És láttam, hogy valami nincs rendben.

~ Na, ezért vagy te a legjobb barátom. - Mosolyodtam el és leültem a homokba.

~ Legjobb barát.. - Mosolygott fájó szívvel Tae, majd követte Dae példáját és leült mellé. - Hoztam bort.

~ Te mindig tudod mi kell nekem. - Vettem ki a kezéből az üveget.

Megbontottam és inni kezdtem.

~ Azok a srácok vannak a dologban. Igaz?

Bólintottam. 

~ Meséltél nekem hasonlót korábban. Akkor a teljes igazság az, amit a kávézóban hallottam?

~ Pontosan. - Húztam rá egy nagyot.

~ Be fogsz rúgni. - Tae elakarta venni tőlem az üveget, de nem engedtem el. - Dae. Kérem.

~ Nem kapod meg. - Felálltam majd elrohantam az üveggel együtt.

~ Lehetetlen egy nőszemély vagy. - Futott utánam Tae.

Futkoráztunk egy ideig, majd meguntam és Tae felé fordulva megálltam. Tae erre viszont erre nem számított és fellökött, aztán rám esett.

Mindketten tágra nyílt szemekkel bámult a másikra és teljesen lefagytunk. Ajkai az enyémen helyezkedtek el.

~ D-Dae.. sajnálom! - Pattant fel kis idő után Tae majd felsegített.

~ S-semmi gond. Szólnom kellett volna hogy megállok. 

Nos, ez kínos.

~ Fogjuk fel egy baráti puszinak. - Köszörültem meg a torkom, majd lehúztam a maradék bort.

~ Rendben. Viszont.. A bor be fog ütni. Gyere hazaviszlek. - Kapott fel hirtelen a hátára Tae.

Hazaérkeztünk, bár én nem nagyon voltam képben a dolgokkal.

~ Aludj. - Tett le az ágyra Tae. - Ha nagyon másnapos leszel, holnap maradj itthon.

~ Jól vagyook! - Még a hangsúlyozásomból is az jött le hogy totál részeg vagyok.

~ Látom. - Mosolyodott el Tae.

#Tae szemszög#

Boldogan néztem ahogy Dae szuszogott mellettem. Eltűrtem az arcából a haját és a fejét simogattam.

~ Aludj jól. - Lehajoltam hozzá, és hosszasan arcon pusziltam.

Egy ideig még ott maradtam Dae-val, aztán lassan elindultam haza. 

Dae házától pár utcányira ismerős arcokba botlottam. Leintettek.

~ Igen? - Húztam le a kocsi ablakát.

~ Ki szeretnénk bérelni a kávézódat. Lehetséges? 

~ Nem hiszem, hogy Dae örülne nektek. - Néztem Jooheon-ra. - De szóba hozom nála a dolgot. Viszont ne fűzzetek a dologhoz sok reményt.

Felhúztam az ablakot, és tovább hajtottam. Miért akarnak ezek a srácok annyira Dae körül lenni. Nem tetszik ez nekem.

#Dae szemszög#
Másnap egy kisebb fejfájással ébredtem, viszont a tegnap történtek nagy része kiesett. Lassan rendbe szedtem magam, kényelmesen megreggeliztem és elindultam munkába.
~ Jó reggelt Tae! - Sétáltam be mosolyogva az üzletbe.
Tae csak zavartan intett egyet és belemerült a munkájába.
~ Minden rendben? - Sétáltam oda hozzá.
~ Persze. Miért ne lenne?
~ Csak fura vagy. De lehet csak a másnaposság miatt látom így. - Levettem a kabátom, lepakoltam a dolgaim és én is munkába álltam.
Tae a nap folyamán nem igazán kereste a társaságom, ha ránéztem kínosan mosolygott.
~ Tae. - Léptem oda hozzá késő délután. - Történt valami tegnap este?
Tae elkezdte a fejét rázni és mosolygott.
~ Semmi említésre méltó. - Tae egyből folytatta is a munkáját.

Még kiszolgáltuk az utolsó vendégeket és lassan itt volt az ideje bezárni. Az ajtó feletti kis csengő megszólalt, mire automatikusan rávágtam, hogy zárva vagyunk. Az ajtó felé emeltem a tekintetem.
~ Jooheon.. Zárva vagyunk. Neked meg pláne. - Vettem fel a kabátomat.
~ A haverod megbeszélte veled a dolgot?
~ Milyen dolgot? - Néztem rá ismét.
~ Hogy kivennénk a helyet. - Támaszkodott neki a pultnak.
~ Ne is álmodj róla. És ha most megkérhetlek. - Mutattam az ajtó fel.
~ Tudtommal nem a tiéd a hely, szóval nem te döntesz.
~ Tae se fog belemenni.
~ Mibe nem megyek bele? - Jött le az emeletről Tae és kíváncsian nézett ránk.
~ Hogy kivegyem a helyet. - Válaszolt helyettem is Jooheon.
~ Ha Dae se szeretné, akkor nem megyek bele.
~ Akkor ez eldőlt. - Mosolyogtam diadalittasan Jooheon-ra.
Jooheon csak utálatosan nézett rám, aztán elhagyta az üzletet.
Tae-val bezártunk, majd áthívott magához. Még nem voltam nála, nem tudom most miért hívott át magához. Persze nem bántam. Szeretek vele lenni, hisz a legjobb barátom.

A ház teljesen Tae ízlése. A színek, a hát felépítse, minden.
~ Ha tudom, hogy ekkora házad van és ilyen menő, nem veszek saját házat. - Mondtam nevetve.
Tae is felnevetett,  majd elvette a kabátomat.
~ Érezd magad otthon.
~ Meg lesz. - Feltérképeztem a házat, végül visszatértem Tae-hoz a nappaliba.
Beszélgettünk kicsit az üzletről, a terveinkről meg hasonlókról. Elkezdtünk egy sorozatot nézni, közben végig kommentáltuk az egészet.

~ Azt hiszem ideje lenne hazamennem. - Néztem az órára miután felálltam Tae mellől.
~ Maradj! - Kapta el hirtelen a kezem Tae, s mikor ezt kimondta a sorozatban is ezt mondta a srác.
Nevetni kezdtem, ő meg csak zavartan mosolygott és a tv-re szegezte tekintetét.
~ Miért ne. - Vontam vállat. - De akkor itt alszok
~ Nekem nem probléma. - Húzott le maga mellé Tae és átkarolt.
Hozzábújtam, és így néztük tovább a sorozatot.

Mire magamhoz tértem, már reggel volt. Ugyanabban a helyzetben keltem fel, mint ahogy este elaludtunk. Mosolyogva rendeztem el a mellettem alvó fiú haját és megpróbáltam óvatosan felállni, de sikertelenül. Mikor Tae érzékelte hogy mocorgok közelebb húzott magához. Viszont erre nem számítottam így az arcunk elég közel került egymáshoz. Épphogy le nem smároltam.
Azt nem szabad. Semmi jó nem származna belőle. Úgy tekintek Tae-ra, mint bátyámra. Tae viszont ébredezni kezdett, és meglepetten nézett rám.
~ Miben mesterkedtél? - Mosolyodott el.
~ Te húztál ilyen közel magadhoz! - Mentettem magam.
Tae azonnal elvörösödött és arrébb ült.
~ Kérsz reggelit? - Indult el a konyha felé.
~ Nem köszönöm. - Mosolyogtam rá.
~ Gyorsan lezuhanyzok, aztán ha gondolod te is lezuhanyozhatsz itt. - Sietett el a fürdőbe a fiú.
~ Rendben. - Néztem utána mosolyogva.

Pár perccel később Tae telefonja csörögni kezdett.
~ Utána viszem. - Álltam fel a telefonnal a kezemben, s utána mentem. - Tae. - Nyitottam be a fürdőbe.
Tae éppen egy szál törölközővel a derekán állt a tükör előtt, kissé vizesen. Éppen a haját szárította. Egyből észrevett s felém fordult.
~ Csörög. - Raktam le a telefonját a ruhakupac tetejére, és sietősen becsuktam az ajtót. - Jézusom.
Rákvörös arccal rohantam a konyhába és hideg vízzel kezdtem mosni az arcom.
~ Minden rendben? - Jött utánam nemsokkal később Tae, immáron felöltözve.
~ Persze. - Törölgettem meg az arcom.
Tae mosolyogva elém állt.
~ Zuhanyozz le te is. - Borzolta össze a hajam.
Nem kellett többször mondani, futottam is zuhanyozni. A fürdőbe lépve a szemem előtt láttam a konkrétan meztelen barátomat és akaratlanul ajkaimba haraptam.
~ Olya jó teste van. - Nyöszörögtem az orrom alatt.
~ Köszönöm. - Hallottam meg magam mögött Tae hangját. - Itt hagytam a telefonom. - Mosolygott, majd kiment.
~ Most remekül beégettem magam. - Néztem a tükörbe s kínomban nevettem.
Lezuhanyoztam és mintha otthon lettem volna fehérneműben hagytam el a fürdőt. Ez csak akkor tudatosult bennem, mikor a fürdőből kilépve Tae-val találtam magam szembe.
~ Tessék. - Nyújtott át pár ruhadarabot, miközben félrenézett.
~ K-Köszönöm. - Mentem vissza a fürdőbe és felöltöztem.
Na ezek után kíváncsi vagyok hogyan fog telni a nap..

The Band #6 2/2

Már egy hónapja élek itt, Busan-ban. Először nagyon szokatlan volt az egész légkör, nagyon nehezen találtam lakást. Végül egy kissé gazdagabb negyedben megtaláltam álmaim házát. Igaz, az ára is ehhez igazodott. De nem sajnáltam rá a pénzt. Elkezdtem online tanulni, hogy befejezhessen a gimnáziumi tanulmányaimat. Eközben beszéltem a szüleimmel, hogy Busan-ba jöttem egy időre, és felajánlották, hogy támogatnak anyagilag. De emellett kerestem magamnak munkát is. Eléggé belekóstoltam az életbe.

Egy tengerparti kis kávézóban dolgoztam. Nagyon kedves és barátságos itt a légkör, illetve az emberek is. Ezért tetszett meg annyira. Egy fiatal srác a hely tulaja, ami eléggé meglepett. De meglehetősen jól kijövünk egymással. Sőt, egy elég mély és szoros barátság alakult ki köztünk.
8-kor kezdtem minden reggel, és 4-ig tartott volna a munkaidőm, de mindig ott maradtam segíteni Hyun Tae-nek, vagyis én Tae Tae-nek hívom. Ő kért meg erre. De általában csak Tae-nak hívom.





A mai nap is ugyanúgy indult mint a többi. Összepakoltam a dolgaim, rendbe szedtem magam, megreggeliztem közben majd elindultam lassan a munkahelyemre.
~ Jó reggelt Tae! Akarom mondani Tae Tae. - Léptem oda a fiúhoz és megöleltem.
~ Ah Dae. Jó reggelt. - Mosolygott rám, majd sietősen elém lépkedett és magához ölelt.
Ja igen. Mivel nem koreai nevem van, és számukra néha eléggé nehézkes kimondani a nevem, Tae-val úgy döntöttünk, vagyis Tae választotta ezt a nevet, mert passzol az övéhez.

~ Tae. -  Léptem oda a pult mögött lazuló sráchoz.
~ Igen hercegnő? - Nézett rám mosolyogva.
~ Csinálsz nekem egy teát?
~ Neked bármit. - Nevetett, majd kicsit később kihozta nekem a teámat. - Tanulsz?  - Ölt le mellém és a füzetemet tanulmányozta.
~ Sajnos. - Nevettem kínomban.
~ Ez az utolsó éved. Aztán utána teljesen átadhatod magadat a munkának. - Borzolta össze a hajam.
~ Nem is értem minek ez a sok hülyeség. Elhiszem hogy valakit érdekel, és valaki tudja hasznosítani. De én nem,
~ Ilyen az élet. - Ivott a teámba.
~ A teám. - Néztem féloldalas mosollyal Tae-ra.
~ Én csináltam. - Dőlt hátra elégedetten Tae.
~ Jogos.

A nap ugyanúgy telt mint a többi. Legalábbis azt hittem. Lejárt a munkaidőm, így már csak a pult mögött segédkeztem Tae-nak. Későre járt, nem is nagyon akadt vendég. Aztán érkezett egy. Az ajtó fele tekintettem, majd azzal a lendülettel bújtam el a pult mögé. Mit keres ő itt?
Annyira ki voltam akadva, mint még szerintem soha.
~ Dae szolgáld ki kérlek a vendéget! - Szólt oda nekem Tae.
~ Nem. -  Vágtam rá egyből.
~ Ahh istenem. - Forgatta a szemeit a fiú, majd gyorsan kiszolgálta a vendéget.
Vagyis az illető csak egy ét- es itallapot kért, majd távozott.
~ Miért nem tudtad kiszolgálni? - Állt meg mellettem a fiú.
~ Egy: lejárt a munkaidőm. Kettő: Személyes okok miatt. Három: Megittad a teám.
Tae csak nevetett, majd bezárta az üzletet. Elmosogattuk még ami hátra volt, kitakarítottuk a kávézót, majd hazamentünk. Ja, nem említettem, hogy Tae fél életét nálam tölti.
Ma sem alakult ez máshogy. Már van egy külön szobája, az egyik fürdő is tele van az ő cuccaival. De így legalább nem unatkozok.
 ~ Ki volt az a srác? - Telepedett le mellém a kanapéra Tae.
~ Csak egy régi ismerős, akihez nem fűznek túl jó emlékek.
~ Így már értem. - Karolta át a vállam Tae. - Nézzünk meg egy filmet!
~ Fel tudsz holnap kelni? Elég késő van.
~ Persze, hogy feltudok. - Legyintett drága barátom, majd elkezdett filmet keresni.

Tae kiválasztott valamilyen bulizós, enyhén romantikus vígjátékot. Bár több volt benne a vad erotika, mint a romantika.

Mire vége lett a filmnek Tae Tae nagyban aludt. Mosolyogva betakartam, majd elvégeztem még ag eszi rutinom majd én is elmentem aludni.

Másnap reggel a földön horkolva találtam Tae-t.

~ Feltudsz kelni, mi? - Nevetten, majd felébresztettem szegényt.

Nem lehetett valami kényelmes a padló.

~ Ébren vagyok! - Ült fel kómasan, össze-vissza álló hajjal.

~ Látom. Igyekezz, 20 perc múlva oda kell ernünk. Szóval van 10 perced.

~ Miért nem ébresztettél fel Daeeee?! - Nyafogott Tae, végül elsietett készülődni.

Én már a kocsiban vártam rá.

Kinyitottuk az üzletet, majd vártuk a vendégeket. Meg is érkezett az első két vendég.

A pult mögött álltam így nem láttam kik azok. Mikor megláttam, nem tudom hogyan, de kiesett a csésze a kezemből, amiből a megszokott reggeli teámat ittam. Miután a vendégek leültek, felém tekintettek.

~ Dae? - Nézett rám Tae, majd a vendégünkre.
~ Hyungwon. Jooheon. - Először nem tudtam, hogy örüljek-e annak hogy itt vannak, vagy fussak el sírva.
Hyungwon úgy nézett rám, mint aki nem hisz a szemének, Jooheon pedig csak mosolygott.
~ Örülök, hogy látlak. - Állt fel Jooheon, majd a pulthoz sétált.
~ Mit kerestek itt? - Pillantottam csípősen a pult másik oldalán támaszkodó személyre.

~ Nyaralunk. - Szólalt meg Hyungwon. - Miért nem mondtad, hogy Koreában maradsz? Annyiszor írtam! Egyszer sem válaszoltál.
~ Sajnálom Hyungwon. El akartam szakadni az életem korábbi részeitől. A többiek is itt vannak?
Mindketten bólintottak.
~ Akkor nekik ne merjetek szólni, hogy itt vagyok, és ne is gyertek ide többet. Se velük, se nélkülük.
~ Jimin. Tudjuk, hogy a múltban nem voltunk se jó barátok, se jó munkatársak, de..
Félbeszakítottam Jooheon-t.
~ Munkatársak? Mi? Elraboltatok! Fogva tartottatok, majd odadobtatok pár másik srácnak. Ne nevezz a munkatársadnak, a barátodnak meg főleg ne. És most távozzatok. Nem látunk titeket itt szívesen. - Feltakarítottam az eltörött csésze darabjait, és a maradék teát.

Tae csak elképedve állt az üzletben. Végül amikor észbe kapott, távozásra bírta a két fiút.
~ Ezt nem hiszem el. - Temettem tenyereim közé arcom.

The Band #6 1/2

Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel egy lavinát indítottam el magamban is, és Hansol-ban is. De reménykedtem, hogy ez az érzés nem fog bekövetkezni.


*4 hét elteltével*

TOP-al, G-Dragonnal, B-Bomb-al és Hansol-al meg voltunk hívva egy céges rendezvényre. Már 4 hete nem találkoztam Jooheon-nal és a bandájával. Viszont 3 hete összejöttem Hansol-al. Közben elkezdtem magántanárhoz járni, hogy befejezhessen a gimnáziumot. Már nem akartam annyira hazamenni. A szüleim nem kerestek, a barátaim meg még annyira se..

Egy TOP által választott ruhában vonultam a fiúk mellett. Az asztalokon sok-sok étel és ital volt. A legtöbb embert láttam már néhányszor az eddigi munkák során.
~ Elnézést. - Fogta meg valaki a vállam.
Hátrafordultam.
~ Hyungwon. - Néztem a fiúra mosolyogva.
Ő volt az egyetlen akivel tartottam a kapcsolatot, de csak telefonon. Eltervezte hogyan szöktet meg, de lebeszéltem róla.
~ A többiek is itt vannak? - Kérdeztem rá, mire kétszer bólintott.
~ Jimin. - Jött oda hozzánk Jooheon a többiekkel.
~ Sziasztok. - Biccentettem nekik.
~ Nem túl kihívó ez a ruha? - Nézett végig rajtam Jooheon.
~ Törődj a saját dolgoddal. Ha már anno velem nem törődtél, most se fáradozz.
~ Jimin, sajnálom. - Túrt bele hajába.
~ Sajnálhatod is. Jól érzem magam velük. Ők foglalkoznak velem. További szép estét. - Fordítottam nekik hátat.
~ Ne menj még. - Hallottam meg I.M hangját.
~ Hogy van a barátnőd? - Néztem hátra a vállam felett.
~ Nincs barátnőm.. Nem volt szimpatikus a csaj.
~ Bae, gyere. - Jött oda hozzám mosolyogva Hansol.
~ Bae? - Kérdezték egyszerre a fiúk, Hyungwon kivételével.
~ Együtt vagyunk. - Mondtuk egyszerre Hansol-al.
~ Gyertek már. - Szólt oda nekünk G-Dragon.
Hansol intett a fiúknak, én köszönés nélkül távoztam a társaságukból.

~ Nem sokat leszünk itt, semmi értelme. - Állt mellém B-Bomb. - A lényeg, hogy maradj rideg mégis tüzes. Neked az úgyis menni fog. Kérsz inni? - Nyújtott át nekem egy pohár pezsgőt.
~ Köszönöm. - Vettem el tőle mosolyogva.
~ Igazán nincs mit.


*The Band*
~ Ez mi a fene volt? - Vakarta a fejét Jooheon.
~ Nem volt egyértelmű..? - Nézett barátjára Minhyuk.
~ Hogy tehette ezt velem? - Kérdezte az orra alatt I.M.
Wonho gondolatai is hasonló kérdésekből álltak. Nem értette, hogy a lány akiről azt hitte hosszú barátságot tud kialakítani, így eltávolodott tőle. Sejtette, mi van a dolgok hátterében, de nem akarta elhinni, hogy az miatt.


Hazafelé menet csak lestem ki az ablakon. Igaz késő volt már, és csak azt láttam amit a Hold megvilágított. Senki nem szólt a másikhoz. Fáradtak voltunk mindannyian.
A telefonom villogni kezdett. Megnéztem milyen értesítést kaptam. I.M üzent Hyungwon telefonján. Nem olvastam el az üzenetet, mem szerettem volna ha hatással lesz rám hogy beszélek vele. A mai napig felém se néztek Hyungwon-on kívül. Nem adtak rá okot hogy most kicsit is foglalkozzak velük.

Időközben az autó leparkolt a ház előtt, és mindannyian kiszálltunk az autóból. A lakásban elköszöntünk egymástól, és mindenki elkullogott a szobájába. 

A szobámhoz tartozott egy erkély. Miután lezuhanyoztam, köntösben és pohár pezsgővel a kezemben kimentem és a csillagokat kémleltem a sötét égbolton. Abban reménykedtem, hogy különösebben nem lesz rám hatással ez a találkozás a fiúkkal. Annak ellenére hogy elraboltak, fogvatartottak és még sorolhatnám, elég hamar megkedveltem őket. De mit is vártam.. Nem ismernek engem, én se őket. Miért álltak volna ki mellettem..

Lassan eliszogattam a kevés pezsgőmet. 

~ Remélem ez csak egy rossz álom. - Sóhajtottam mélyen, majd bementem a szobámba.

TOP meglepetésemre ott ült a szobámban a fotelben.

~ TOP? Hát te? - Néztem meglepetten rá.

~ Rossz itt?

~ Tessék? - Értetlenkedtem.

~ Nem érzed jól magad itt? - Állt fel, és közelebb lépett hozzám.

~ Mostmár egész jól érzem magam. De akaratom ellenére vagyok itt. Koreában. Ahol nem kellene lennem. Mégis itt vagyok.. 

~ Menj haza. - Nyújtott át egy repülőjegyet. - Nem vagy jó hatással senkire. - Majd sarkolfordult.

Nagyot pislogva meredtem a fiú után, majd a repülőjegyre. Elmehetek. 

Egész végig erre vágytam, most mégsem érzem úgy, hogy ezt kellene tennem. TOP szavai mégis mélyen a fejembe vésődtek. Nem vagyok jó hatással a többiekre. 

Sóhajtottam egyet, majd a dátumot kerestem meg a jegyen. 4 óra múlva indul. 

~ Hát akkor menjünk haza. - Felöltöztem.

A ház előtt egy taxi várt. Írtam egy sms-t Hyungwon-nak, hogy találkozzunk a Han folyónál. A taxi sofőrt megkértem hogy tegyen egy kis kitérőt a Han folyó felé.

Nemsokkal később az autó leparkolt. Megkerestem Hyungwon-t.

~ Szia. - Léptem oda hozzá mosolyogva.

~ Szia! - Mosolygott rám.

~ Hazamegyek. - Mondtam ki kereken.

Nem akartam kertelni, így kimondtam egyszerűen a dolgot. Hyungwon arcáról eltűnt a széles mosoly.

~ Mi? 

~ Hazamegyek. - Ismételtem magam.

~ Jimin ne csináld! 

~ Végre itt az alkalom hogy hazautazzak. Nem szalasztom el. Te is tudod hogy én nem akartam idejönni. 

~ Ebben igazad van.. De ha meggondolnád magad, csörögj. - Húzott magához.

Fájdalmas búcsút vettünk egymástól, majd célba vettük a repteret. Felhívtam anyát, ha már ő egyszersem keresett.

~ Szia anya! - Köszöntem a telefonba boldogan. - Hazamegyek!

~ Szia kicsim. Miért nem otthon vagy? 

És ekkor úgy éreztem rossz döntést hoztam azzal hogy hazautazok. Kinyomtam a telefont.

Miután megérkeztünk a repülőtérre nem tudtam mit csináljak.

~ Jó estét. - Léptem oda egy kedvesnek tűnő, ott dolgozó fiatal hölgyhöz.

~ Jó estét! Miben segíthetek? - Mosolygott kedvesen rám a hölgy.

~ Arról szeretnék érdeklődni, hogy ezt a jegyet esetleg visszatudnám váltani, vagy egy máshova szóló repülőjegyre ki lehetne cserélni?

~ Az előbb jött ide hozzám egy úr, ugyan ezzel a problémával. Amerikába szól a jegyed? 

Bólintottam.

~ Akkor egy pillanat, szólok az úrnak. - Mosolyogva felállt és pár perccel később visszajött a férfival.

~ Jó estét. - Köszöntünk egyszerre.

~ Akkor átírom a neveket és az adatokat, és indulhatnak is. Egy kis türelmet kérek.

Megértően bólintottunk a férfival, majd helyet foglaltunk. 20 perc elteltével a hölgy megjelent a jegyeinkkel.

~ Nagyon szépen köszönjük a segítséget és ne haragudjon hogy feltartottuk. - Hajoltam meg a nő előtt.

Ennyi koreai illem ragadt rám legalább.

~ Ne hálálkodjon, hanem menjen különben lekési a repülőt. - Nevetett a hölgy, majd megmutatta merre menjek.

Mosolyogva elrohantam. A kapuhoz érve megnéztem hova megy a repülő. Erre valamiért egész eddig mem voltam kíváncsi.

Szóval Busan. Akkor hát, új életem, jövök.

The Band #5

Miközben reggelit mentem venni, megcsörrent a kesztyűtartóban egy telefon. Lelassítottam és előkotorásztam. Jooheon.. Lehúztam az ablakot, és kihajítottam rajta a telefont.

A végén még lekövetik a telefont. De ha ezelőtt Wonho megtalált.. Akkor a kocsiban is kell lennie. Leparkoltam valami utca szélén, majd ott hagytam az autót. Miközben próbáltam keresni valami reggelit, belebotlottam Shownu-ba.

~ Jimin! Végre megvagy. - Mosolyodott el a fiú.

~ Hogy előletek sosem tudok megszökni.. - Hajtottam hátra a fejem. - Akkor menjünk vissza.

Mikor visszaértünk Jooheon kicsit sem vidáman rángatott be a szobájába.

~ Jooheon, kérlek kímélj meg attól, hogy leszidsz.

~ Te hülye gyerek, én csak aggódtam érted. - Ült le az ágyára.

~ Jooheon. Itt vannak. - Nyitott be a szobába Kihyun. - Oh szia Jimin. 

~ Szia. - Intettem neki.

~ Gyere. - Indult el Jooheon.

Követtem. A nagy terembe mentünk, mint mindig. Amint beléptünk, és megláttam kik vannak ott, megtorpantan.

~ Na ne szívass már élet. - Morogtam halkan. 

~ Kit látnak szemeim. - Állt fel mosolyogva az idősebb férfi, akivel a hotelben hozott össze a sors. 

~ Mi nem ismerjük egymást. - Ültem le Jooheon mellé. 

Most nem ketten voltak, hanem volt velük 2 másik férfi. 

~ Mivel mi vagyunk a partnercég, és nagyobb befolyásunk van mint nektek, érdemes lenne komolyan neki feküdni a munkának. Nem szeretném ha ez az egész kis kapcsolat kudarcba fulladna, és mindenki oltári nagyot bukna rajta. És ami a kis csajt illeti. - Mutatott rám egy srác, akit most látok először. - Olyanba botlott amibe nem kellett volna, ezért a mi cégünk kezei alatt fog dolgozni. 

~ Ide figyelj. Nem tudom ki vagy, de ne akarj felettem uralkodni. Haza fogok menni, és többet nem is hallotok rólam. 

~ Nem érdekel mit akarsz. - Nézett rám komolyan. - Amúgy szólíts G-Dragonnak.

~ B-Bomb kezei alatt fogsz dolgozni, szóval barátkozzatok össze. - Mutatott a mellette ülő emberre.

~ Ne aggódj, vigyázni fogok rád.  Kacsintott B-Bomb.

~ Sajnálom Jimin. - Súgta oda nekem Jooheon.

~ Inkább meghalok, mint hogy nektek dolgozzak. Ez nem az én világom, nem akarok a ti kis piszkos bizniszetekben részt venni. - Álltam fel felháborodva az asztaltól. - Oldjátok meg magatok. És köszönöm Jooheon. Tényleg. Azt hittem ennél több bátorságod van. 

~ Jimin. - Fogta meg a kezem Wonho. 

~ Jimin a barátnőm és nem akarom, hogy bárhova is elvigyétek. - Állt fel I.M.

Wonho összeráncolt szemekkel nézett rám.

~ Szerintem nem te szívtad ki a csaj nyakát. - Szólalt meg az a fiatal srác. - És mondanám, hogy a hotelben én jelöltem meg, de sajnos nem így volt. 

~ Mi van? - Nézett rám értetlenül I.M.

Ajkaimba harapva rohantam ki a teremből, de az a gorilla aki a hotelben is ott volt elkapott odakint, és lecipelt valami terepjáróba. 

~ Mi a franc? - Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem nyílt.

Pár perccel később lejöttek az uraságok. Beültek mellém a kocsiba.

~ Nos cica, üdvözöllek körünkben. - Mosolygott rám a legfiatalabb. 

~ Elnézést kérek a kellemetlenségekért. Engem szólíts TOP-nak. - Nézett hátra a visszapillantó tükörben a legidősebb. 

~ Előre szólok, hogy ne várjatok tőlem semmit. Ugyanis nektek nem fogok semmiben sem segíteni. - Döntöttem neki a fejem az ablaknak. 

~ Még fiatal vagy, nem is kell nagyon semmit sem csinálni. - Tette a vállamra kezét B-Bomb. 

~ Akkor mi a francért nem engedtek el? - Néztem rá könnyes szemekkel. 

~ Ne sírj. - Törölte le a könnyeimet. - Sajnálom, de ha elengednénk, a végén még megölnének téged. És azt szerintem te sem akarod.

Mikor elhagytuk a várost, felkanyarodtunk valamilyen mellékúton. Amikor megálltunk egy egészen kellemes látvány fogadott.
A ház melegséget sugárzott.
~ Hölgyem. - Nyitotta ki TOP nekem a kocsi ajtaját.
~ Ne akard hogy megkedveljelek. Mert én nagyon nem akarom. Ha valakit itt megkedveltem, az mindig csalódást okozott.
~ Ahogy kívánod. - Csukta be az ajtót, és bevezetett a lakásba.
~ Végre. - Dobta le magát a kanapéra a legfiatalabb.
Én odasétáltam az ablakhoz és kifelé nézegettem.
~ Érezd otthon magad. - Szólalt meg a kanapén heverésző srác.
~ Hansol? - Fordultam felé.
~ Nocsak, tudod ki vagyok? - Mosolyodott el.
~ B-Bomb telefonjában láttam a képed, a telefonszámod és a neved. És mellékesen, nem szeretném tudni ki vagy.
~ Woah. Megleptél. Azt hittem egy idióta kis csaj vagy. Ezek szerint nehezebb lesz téged ágyba vinnem. De elfogadom a kihívást.
~ Maximum a plüss macidat viszed ágyba. - Ültem le vele szembe.
~ Csípős nyelved van. - Nyalta meg látványosan a szája szélét.
Nem tudom miért, de ez a srác iszonyatosan vonzó. A kisugárzása teszi..
~ Ha egy pofont adok, az is csípni fog.
~ A tenyerem fogja csípni az édes kis seggedet.
~ Hansol, ne beszélj már így vele! - Szólt a fiúra G-Dragon.
~ De hát GD! Ez a nőszemély szólt vissza állandóan. - Akadt ki Hansol.
Én csak diadalittasan mosolyogtam.
~ Nem érdekel. Ha lehet őt ne csábítgasd. Nem is a te korosztályod.
~ Én szeretem a fiatal lányokat. - Állt fel a kanapéról Hansol és elém sétált. - Ne haragudj. Amilyen piszkos a fantáziám, olyan piszkos a beszédstílusom is.
~ Nem haragszom. De remélem csak poénkodtál az előbb.
~ Hát volt kis háttere is a dolognak. Rendesen megmozgattad a fantáziám, és sajnos nem csak azt. - Fordult el zavartan a fiú.
~ Istenem te gyerek.. - Lökte arrébb B-Bomb Hansol-t. - Gyere, megmutatom a szobád. - Nyújtotta felém a kezét.
~ Jó nekem idelent. - Fordítottam el a fejem. - Nézzetek nyugodtan levegőnek.
B-Bomb csak megrázta a fejét, és felment az emeletre.
~ Jó éjszakát. - Köszönt el TOP, majd G-Dragon.
~ Te nem mész? - Néztem Hansol-ra.
~ Még van egy kis papírmunkám.
~ Nocsak. Néha dolgozol is, és nem csak a szád jár? - Mosolyodtam el.
~ Nagyon vicces. Viszont én is elköszönök. - Ült le a fotel szélére Hansol és lehajolt hozzám.
~ Meg ne merj csókolni. - Hajoltam el.
~ Azt reméltem te fogsz engem. Amúgy csak egy jó éjt puszit akartam adni. De hát ha nem, akkor nem. Aludj is azért. - Ütögette meg gyengéden a fejem, majd követte társait és felballagott az emeletre.


~ Kis csaj! - Rázta meg valaki a vállam.
Kinyitottam a szemeim, és Hansol támaszkodott felettem.
~ Legalább aludtál volna a kanapén, és nem a földön.
~ Azt hittem csak egy rossz álom volt a tegnap.. - Dörzsöltem meg a szemem.
~ Egyelek meg de édes vagy ilyenkor. - Állt fel Hansol, majd felsegített.
~ Neked az hogy nézz levegőnek mást jelent mint nekem?
~ Elképzelhető. Kérsz valamit enni?
~ Sajnálom, de nem érünk rá enni. - Jött le a lépcsőn TOP. - Mennünk kell. Te nyugodtan maradj csak. - Vetett rám egy röpke pillantást.
~ Rendben. - Sétáltam a konyha felé.
~ Hansol, maradj itthon vele. Nehogy elszökjön nekem.. Amúgy is itthon van dolgod. - Jött le hozzánk G-Dragon.
~ Oké főnök. - Jött utánam Hansol.

Miután a többiek elmentek én felkutattam a az egész konyhát.
~ Van valami piátok? - Kérdeztem Hansol-tól, aki kényelmesen figyelt engem a konyhapultról.
~ Még szép. Inni akarsz?
~ Nem, nézegetni az üveget. Ez hülye kérdés volt.
~ A hűtőben van. - Szállt le a pultról, és elővett egy üveg vörösbort a hűtőből.
~ Thanks. - Vettem el tőle, és letelepedtem a nappaliban.
Kinyitottam, és beleittam. Most mindennél jobban örültem volna annak, ha valaki belép azon az ajtón és közli hogy ez csak egy szívatás volt, és hazamehetek. De hiába reménykedtem, nem így lett. Mikor
az üveg felét kiittam, Hansol elvette tőlem az üveget.
~ Van egy olyan sejtésem, hogy nem bírod a piát. - Huppant le mellém Hansol.
~ Olyan naiv vagyok. Azt hittem, hogy valaki majd jön és elvisz.. De nem. Kicsit sem számítok senkinek. - Fordultam Hansol felé.
~ Sajnálom kis csaj. - Húzta el a száját Hansol. - De tudod mit? Felhívom TOP-ot és megmondom neki, hogy elviszlek wellness-ezni. Ahogy elnézlek, rád fér.
~ Kösz, ez kedves volt. De elfogadom az ajánlatod. Ígyis elegem van már mindenhol, mindegy hova megyek.
Hansol felhívta TOP-ot, aki egy kis habozás után igen-t mondott. Hansol összecsomagolt magának, és mivel nekem semmi cuccom nem volt itt, ezért ő adott nekem ruhákat. Beültünk a kocsijába, és elvitt valamerre.
15 perc elteltével Hansol leparkolt egy wellness szálloda parkolójában. Bementünk, és kértünk szobát. Vagyis Hansol kért, míg én az előtérben várakoztam.
~ Egy szobában leszünk ha nem baj. - Jött oda hozzám. - De külön ágyak vannak, szóval nem para.
~ Rendben. - Álltam fel.
Megkerestük a szobánkat, majd Hansol-al beültünk valamilyen nyugtató hatású medencébe. Előtte persze kölcsönöznöm kellett bikinit, mert az sem volt nálam.
~ Mennyi idős vagy? - Kérdezte hirtelen Hansol. - Mert elég fejlettek. - Mutatott a melleimre.
~ Majd egyszer megtudod. De elárulom, még nem vagyok felnőtt.
~ Komolyan? Akkor tuti 16-17 vagy.
~ 16 vagyok. - Feküdtem el a medencében.
~ Én már régen voltam annyi. - Követte a tettem Hansol. - Nem akarok rád nyomulni, de bejössz. Csak gondoltam elmondom.
~ Az első ember aki nyíltan megmondta nekem a szitut. De ne várj tőlem semmit. Ettől független nem fekszem le veled.
~ Egy 16 évest nem is akarok megrontani. Most már. Vagyis megrontanálak, de nem foglak. - Fröcskölt le Hansol.
Kinyitottam a szemeim, és hát megint olyannak lettem a tanúja, aminek nem akartam. I.M sétált kézen fogva egy lánnyal. Mikor meglátott lehervadt arcáról a mosoly, és zavartan nézegetett körbe.
~ Oh I.M. - Ült fel Hansol. - Köszönünk nekik?
~ Fenéket. - Térdeltem fel és Hansol-hoz hajoltam. - Figyelj. Ha én veled vagyok, ne beszélj róluk. Rendben?
~ Okés. De ehhez nem kell ilyen közel hajolnod. - Mosolyodott el Hansol.
~ Ez csak bevezető volt. - Nem tudom miért tettem, de megcsókoltam Hansol-t, aki kéjesen viszonozta.
Sőt, még az ölébe is húzott.
~ Hé. - Hallottam meg hirtelen I.M hangját. - Ti mit csináltok?
Elhajoltam Hansol-tól és felnéztem I.M-re.
~ Neked semmi közöd hozzá. Főleg, hogy nem is ismerlek. - Néztem értetlenül a fiúra. - Menjünk Hansol. - Fogtam meg a kezét, és kihúztam a medencéből.

Amikor visszamentünk a szobába, akkor tudatosult bennem mit tettem.
~ Azért csináltad, hogy I.M féltékeny legyen? - Ült le mellém Hansol az ágyra.
~ Azt hiszem igen.. Sajnálom.
~ Semmi baj. - Legyintett. - Egészen jó érzés volt. És rég éreztem már ilyet, miközben egy lánnyal csókolózok. Szóval köszönöm. 

The Band #4

A mai máshogy kezdődött, ugyanis finom reggeli illat csapta meg az orrom. Kinyitottam a szemeimet, és felültem.
~ Oh. Wonho.- Néztem a fiúra.
~ Szia. - Ült le az ágyam szélére.
~ Mit szeretnél?
~ Sajnálom. Tudom, hogy egy szó nem fogja helyrehozni amit tettem, és tudom, hogy nagyon nagy marhaságot követtem el. De
~ Wonho. Nem kell mentegetőznöd. Tudom mi a helyzet. És köszönöm a reggelit. - Másztam ki az ágyból. - Üdvözlöm a barátnőd.
~ Átadom neki. - Állt fel Wonho.

Miután Wonho kiment a szobámból, megettem a reggelit. Isteni volt! Felöltöztem, majd a nagy terembe mentem. Jooheon ült az asztalnál, rengeteg papírral körülötte.
~ Jó reggelt Jooheon. - Ültem le mellé.
~ Jó reggelt. - Nézett rám mosolyogva.
~ Mit csinálsz? - Hajoltam kíváncsian a papírok fölé.
~ Dolgozok. - Felelte egyszerűen.
~ Azt látom. De te mindig dolgozol. - Elkezdtem összepakolni a papírokat. - Kijárna egy kis kikapcsolódás. Menjünk el valahova. Mondjuk moziba.
~ Komolyan mondod? - Nézett rám mosolyogva. - Olyan régen voltam moziban!
~ Akkor induljunk. - Álltam fel a székből és Jooheon-nal lementünk a garázsba.
~ Remélem jól vezetsz. - Ültem be Jooheon kocsijába.
~ Mindig, mindenhol én vezetek. És még nem volt rá panasz. - Nevetett Jooheon.
~ Szerintem ebbe ne menjünk bele. - Kötöttem be magam.

Jooheon elvitt a város egyik mozijába. Kinéztünk magunknak egy filmet, majd felvásároltuk a fél büfét és beültünk a filmre. Egy vígjátékot néztünk, aminek az volt a címe, hogy "Megjött apuci".
Én nagyon élveztem, és ahogy észrevettem Jooheon is. Miután vége lett a filmnek beültünk a kocsiba, és hazafelé menet újrabeszéltük a filmet.
~ Köszönöm. - Mosolygott rám Jooheon, miután leállította az autót.
~ Igazán nincs mit. És szólíts Jimin-nek. Megszoktam a te szádból, és amúgy is. Egész jól hangzik.
~ Mást is megszokhatnál a számból. - Fogta a kezei közé arcom.
~ Jooheon ezt nem kellene. Ennyire ne mutasd ki az érzéseid. Vagyis.. nem érzel semmit, csak heves fellángolás.
~ Ne haragudj Jimin. - Húzta el a kezeit.
~ Semmi baj. - Mosolyogtam rá.
~ De szólj ha meggondoltad magad. Még nem volt panasz arra, ahogyan csókolok.
~ Fogadok azért, mert még nem csókolóztál. - Öltöttem ki rá a nyelvem, mire zavartan megvakarta a tarkóját. - Upsz. Bocsánat Jooheon!
~ Semmi baj. Viszont te sem csókolóztál még. - Mosolygott rám.
~ Ebben igazad van.

Jooheon és én visszamentünk a nagy terembe. Ő folytatta a munkáját, én I.M-el beszélgettem.

I.M gumicukrot evett.
~ Aranyos vagy. - Néztem őt nevetve.
~ Ugyan ugyan. - Mosolygott.

*Jooheon*
Jooheon kissé féltékenyen hallgatta I.M és a lány beszélgetését és nevetgélését. Mióta ő itt van minden más lett. Mindenki többet mosolyog, és sokkal közvetlenebbek. Főleg I.M. Bár ez csak Jimin-nel van így. Sosem volt még barátnője, és nem szerette a lányok társaságát.
Végülis nekem is csak fellángolás. Ahogy így elnézem őket, ha jobban belegondolok, Jimin olyan mint egy húgocska. Szóval ha összejönnek I.M-el, mindketten jól járnak.




~ I.M, ezentúl gumicukor harcos vagy. - Nyújtottam át neki egy bontatlan gumicukor csomagot.
~ Ez igazán megtiszteltető. - Vette el a csomagot tőlem.
~ Srácok, ma este ünneplünk. - Jelentette ki mellettünk Jooheon. - Most kaptam egy üzenetet, hogy a cégünk partnerre akadt.
~ Ez remek! - Ment oda I.M Jooheon-hoz. - Szólok a többieknek.
~ Veled megyek. - Ugrottam fel I.M hátára, ő pedig szeretettel vitt a hátán.
Miután mindenkinek szóltunk, megbeszéltük hova menjünk. Aztán Wonho szólt, hogy ő a barátnőjével marad. Nem is győzködtük, hogy jöjjön.

Este mindenki felpörögve szállt be a kocsijába. Én I.M-el mentem. Jooheon ment elöl, mert kinézett valami szórakozóhelyet. Nem volt messze, így nem tartott sokáig a kocsikázás. I.M végig gumicukrot eszegetett. Egy zárt udvarba mentünk be, majd miután találtunk parkolóhelyet, összeszedtük egymást.
~ Ma csak Hyungwon fog otthon aludni. - Szólalt meg Minhyuk, majd átkarolta barátja vállát. - Na meg Jimin. - Tette hozzá némi komolysággal hangjában.
~ Hé! Én is szórakozhatok azért! Mondjuk amúgy sem mennék sehova..
~ Nem is vagy nagy korú, szóval ha bajt csinálsz nekem, és felelősségre vonnak miatta engem, neked annyi. - Tette a kezemre Jooheon egy karszalagot.
~ Majd a pultnál legyen ekkora a szád. - Mentem el Jooheon mellett mosolyogva.
~ Kisasszony! Nem fogsz inni, az is biztos. - Szaladt utánam Jooheon. - Hyungwon, rád bízom a csajt. Te tudod mikor kell abba hagyni. Otthon kellett volna hagynunk téged.. Akkor mindenki tudna lazulni.
~ Ez gonosz volt. De nyugodtan bulizzatok csak. Nekem a víz is megteszi. És táncolni sem szeretek.
~ Azért én felkérlek majd táncolni. - Karolta át a vállam.
~ A bulis táncok túl erotikusak. Egymáshoz dörgölőznek meg ilyenek.. - Húztam el a szám.

Amint beléptünk a helyiségbe, megcsapott az erős alkohol szag. Na meg a rohadt hangos zene.
~ Hé Jimin. - Jött oda hozzám Minhyuk. - Azért iszol velem egy kicsit, ugye?
~ Nem terveztem. Nem igazán bírom a piát. - Vallottam be konkrétan ordítva.
~ Nem baj az. Majd ha valaki rád akar mászni mert részeg vagy, tettetem magam a pasidnak. Áll az alku? Remek. - Fogta meg a csuklóm, és elrángatott a pultig.
~ Minyhuk, ez nem hiszem hogy olyan jó ötlet. - Szorítottam meg Minhyuk pólóját.
Nem terveztem elveszni a nagy tömegben. Mikor Minyhuk kikérte nekünk a piát, egy srác oda nyomta a csajt a pultnak és olyan szinten falták egymást, mint ahogy én szoktam a pizza-t.
~ Hé Minhyuk. - Furakodtam közelebb a fiúhoz.
A végén még engem is bevette volna a nyalakodásba.
~ Egészségedre! - Nyomta a kezembe a poharat.
Ő azonnal lehúzta, míg én lassan kortyolgatva ittam. Aztán ő lelépett, én pedig felültem az egyik székre és ott csöveztem. Néha-néha megpillantottam a fiúkat, de olyan sebességgel tűntek el a szemem elöl, mint ahogy megláttam őket. Egy jó 1 óra múlva már szédülni kezdtem az alkoholszagtól ezért kimentem. Megnéztem a fiúk nyitva hagyták e a kocsijukat, és hát igen. Minyhuk nyitva hagyta, de a kulcsot elvitte. Pedig hazamentem volna.. Haza. Az ideiglenes otthonomba. Viszont a telefonja bent maradt. Wonho pedig otthon van, szóval felhívtam.
Szinte azonnal felvette.
~ Halló? - Szólt bele egy lány.
~ Szia. - Szóltam bele. - Oda tudnád adni Wonho-nak a telefont?
~ Hát, Wonho sajnos elfoglalt, így nem tudom odaadni. - Éreztem valami furcsát a lány hangjában.
Gonoszságot. Emlékszem, mikor az a férfi elhozta Wonho-nak, egy pillanatig mikor Wonho nem figyelt, ördögi mosoly ült a arcán. Nem tetszett. És ha Wonho elfoglalt.. Tuti csinált vele valamit!
Bementem, és a fiúkat kerestem. Először I.M-re akadtam rá.
~ I.M, kérlek add ide a kocsikulcsod.
~ Egy csókért cserébe megkapod. - Hajolt le hozzám.

~ Rendben, csak add ide azt a kicseszett kulcsot! - I.M ajkaira tapadtam.
I.M magához húzott, és az ajkaimat kezdte harapdálni. Miközben ő a számmal foglalkozott én kiloptam a zsebéből a kocsikulcsot és azzal a lendülettel szaladtam el.

Beszálltam a kocsijába és visszavezettem a házhoz. Kicsit messzebb parkoltam mint a ház, hogy ne vegyen észre a csaj. Bementem, és a fény irányába lopakodtam. A nagy teremben voltak. Mielőtt bementem volna, kerestem valamit. Megálltam az ajtóban, és hallgatóztam.
~ Oltári nagy hibát követtél el, mikor elhoztál. Ugyanis egyáltalán nem érzek irántad semmit, és nem is éreztem. De ezt gondolom észre vetted. A másik meg, hogy szegény csaj, hamarosan megint a mi tulajdonunk lesz, és ha nem teljesítitek a kéréseinket, meghal. Olyan naiv vagy Wonho.. - Nevetett a lány.
Halkan kinyitottam az ajtót, és a lány mögé lopakodtam.
~ Persze téged is megöllek. - Állt fel a székből a lány, én pedig kaptam az alkalmon és fejbe vágtam egy vázával, aminek az lett a következménye, hogy a váza eltört, a csaj pedig összeesett.
Wonho-hoz siettem, majd eloldoztam. Ő azonnal felpattant és magához ölelt.
~ El sem tudod képzelni milyen hálás vagyok. - Súgta a fülembe.
~ Igazad van. Nem tudom. De örülök, hogy jól vagy. A csajjal pedig kezdeni kéne valamit. - Néztem a földön fekvő lányra.
Wonho felemelte a lányt, a székbe ültette és lekötözte.
~ A többiek tudják, hogy eljöttél? - Nézett rám.
~ Csak I.M. Tőle kértem el a kocsi kulcsot. - Ültem le az egyik székbe.
~ I.M-el jól kijöttök? - Ült le elém az asztalra.
~ Eléggé. Jó barátok.. - Álltam meg egy pillanatra. - Igen, barátok vagyunk.
~ Biztos? - Húzta közelebb magához a széket amin ültem.
~ Igen. Teljesen biztos.
~ Akkor ebből nem lesz baj. - Hajolt le a nyakamhoz, majd megszívta azt.
Nem tudom lehet e nyögésnek nevezni azt a hangot, ami elhagyta a számat, mert elég hülyén hangzott.
~ Ez aranyos volt. - Nevetett Wonho.
~ Ezt miért csináltam? - Toltam el magamtól, és felálltam a székből.
~ Mert az enyém vagy, amíg meg nem hálálom ezt a sok mindent. Remélem nem baj. Most pedig jó éjszakát. - Sétált el mellettem.
~ Jó éjszakát.. - Néztem utána.
Nekem nem szabad itt maradnom. Lementem a garázsba, és volt ott még egy kocsi Wonho-én kívül. Gondolom senkinek nem fog hiányozni. Megkerestem a kulcsát, beültem és elhajtottam. Egy ideig csak autózgattam, majd leparkoltam egy hotelnél. Még szerencse, hogy Minhyuk nekem adta az elején a pénztárcáját és nálam maradt.
Leparkoltam, majd kértem egy szobát. Azt mondták, hogy csak a VIP osztályon van hely, így ott kaptam szobát. Szegény Minhyuk pénze..
Felmentem, majd megkerestem a szobám. Azonban elmentem egy másik szoba előtt is, ami előtt nagyon nem kellett volna. Egy halkabb női sikolyt hallottam, és nem úgy hangzott mintha élvezne valamit. Ekkor kinyitották az ajtót, és mivel ott találtak, nagy pácba kerültem. Egy testes férfi a állára kapott, és bevitt a szobába.
~ Ez nem lehet igaz.. - Temettem a tenyerembe arcom.
Letett a férfi, és a földre lökött. Egy 20-as évei elején járó srác, és egy idősebb férfi volt bent.

~ Nocsak. - Mosolyodott el a kanapén ülő férfi, majd felhúzta a szemöldökét. - Kit fújt hozzánk a szél.
~ Elnézést. De miért is hurcolt be ide ez a hegy? - Mutattam a mögöttem álló férfira.
~ Rosszkor voltál rossz helyen. - Válaszolta egyszerűen.
~ Miért is voltam rossz helyen? A szobámba tartottam éppen. - Álltam fel.
~ Ezt már nevezem. - Hallottam oldalról egy hangot.

A srácnak iszonyat dögös mosolya volt. Ettől függetlenül nem terveztem maradni.
~ Mehetek? - Mutattam az ajtóra.
Erre csak mind a ketten elkezdtek nevetni.
~ Kibaszottul nem vicces, el szeretnék menni. Alapból fogva vagyok tartva, nem akarom, hogy duplán legyek.
~ Nocsak, milyen mocskos szája van egy ilyen fiatal lánynak. Bár nekem nincs ellenemre. És igazából meg akartunk ölni, de jó ötlet ez a fogva tartás. - Állt fel a fotelből a fiatalabbik. -  És mégis ki tart fogva rajtunk kívül?
~ Ne várd hogy elmondjam. - Forgattam a szemeim.
~ Akkor kiszedem belőled erőszakkal. - Ragadta meg a karom, és a falnak lökött.
~ Ezt neked. - Mutattam fel neki mosolyogva a középső ujjam, majd elindultam az ajtó felé.
A hegy persze elém állt. Nekem egyszerűséggel átbújtam a lábai között és kirohantam.
~ Ehj.. Pedig megtoltam volna egy kicsikét. - Csukta be az ajtót a fiatal srác.
Leszaladtam a lépcsőn, mert véletlenül se használtam volna a liftet. Beültem a kocsiba, és elhajtottam. Az éjszakát a kocsiban töltöttem.

The Band #3

~ Várj! - Szólt utánam Wonho.
~ Igen? -Fordultam vissza.
~ Jó éjszakát. - Mosolygott.
~ Neked is. - Intettem neki aztán a szobámba siettem.
Az lett volna a ciki, ha összetalálkozok Jooheon-nal. De megúsztam.

Másnap Shownu-val beszélgettem reggeli közben. Nagyon kedves srác, jókat lehet vele beszélgetni.
~ Ha az a lány még egyszer gondot okoz nekem, kierőszakolom belőle a szuszt is. - Hallottam meg Jooheon hangját.
~ Ez csak akkor lenne gáz, ha hagyná magát. Akkor nem lenne erőszak. - Nevetett Minhyuk.
~ Oh Jimin. - Ült le az asztalhoz Jooheon.
~ Fiúk. - Folytattam kuncogva a reggelit.
~ Reggelt mindenkinek. - Jöttek be a többiek is.
~ Sziasztok. - Intettem nekik.
~ Szia. - Ült le mellém Hyungwon, mellé pedig I.M.
Miközben a fiúk beszélgettek valamiről, én megterítettem nekik.
~ Ma kell valamit csinálnom? - Álltam Jooheon mellé.
~ Nem. Bár örülnék ha megtanulnál egy kicsit verekedni. Shownu, megtanítanád az alapokra? - Nézett a vörös Shownu-ra.
~ Nem kell! Majd egyedül. - Mentem ki a teremből, és elmentem az edzőterembe.
Mégis csak kéne segítség. Inkább nekiálltam erősíteni. Hasprés, plank, futás, egyebek.
~ Kopp kopp. - Nyitott be Minhyuk.
~ Ah Minhyuk. Mi újság? - Állítottam le a futópadot.
~ Semmi. Figyelj.. Kérhetnék egy szívességet? - Csukta be maga mögött az ajtót.
~ Ki vele.
~ Nem lenne gond, ha elvinnéd a kocsimat a kocsimosóba? Van egy kis elintéznivalóm, és egy óra múlva kellene a kocsi.
~ Oh örömmel. - Mosolyogtam a fiúra, aki odadobott nekem egy Audi kulcsot.
~ Majd meghálálom! - Szaladt el Minhyuk, én pedig lementem a garázsba és megkerestem Minhyuk kocsiját. Egy ezüstös Audi volt. Hát én komolyan belezúgtam a kocsikba!
Beültem, majd utána néztem hol van kocsimosó, és elvittem oda a kocsit. Miközben a kocsimosó tisztította az autót, bekapcsolt a rádió.
~ Régi gyár. - Ennyit hallottam, aztán egy lövést.
I.M.. I.M volt. Régi gyár? A régi gyár ahol voltunk. Tuti bajban vannak! Benyomtam a gázt, és sietősen távoztam. Majd legközelebb fizetek. Nem régóta vagyok itt, és akaratlanul tartanak fogva, de én megkedveltem őket. És úgy érzem, hogy még jobban meg fogom őket kedvelni. Feltéve ha túlélik.
Lepakoltam a régi gyárnál, és amint odaértem, egy fehér öltönyös férfi szállt be egy olyan Audiba, mint amilyenben én ülök. Beindította a kocsit, és elindult. Ha bántottad a fiúkat, kinyírlak.
Utána mentem, egyenesen egy alagútba vezetett.

Mikor mellé értem, észre vettem, hogy ez az egyik férfi, akit lelőttem és azt hittem meghalt. Nagyon is él..
~ Ezt meg fogom bánni. - Nyeltem egy nagyot, majd amint kiértünk az alagútból neki vezettem a férfi kocsijának, ő pedig nekiment a korlátnak, ami nem volt valami erős, így a kocsival együtt valamilyen szakadékba esett. Lefékeztem, majd kiszálltam.
~ Szegény autó! Behorpadt.. Minhyuk ki fog ezért nyírni. - Sóhajtottam.
Visszaszálltam az autóba és irányt váltva visszavezettem a gyárhoz. A fiúk odakint, a kocsijuknál állva fogták a fejüket. Leparkoltam mellettük.
~ Jól vagytok? - Szálltam ki a kocsiból.
~ Jimin? Hogy kerülsz te ide? - Kérdezte meglepődötten Jooheon.
~ Hallottam mikor I.M mondta a rádióba, hogy régi gyár. Aztán hallottam egy lövést, és azt hittem bajotok esett.
~ Mi történt a kocsimmal? - Sietett a kocsijához Minhyuk,
~ Hát üldöztem azt a fehér öltönyös férfit, aztán mikor kiértünk az alagútból, nekimentem ő pedig egyenesen a szakadékba hajtott. Viszont a táskáját kidobta a kocsiból. Gondolom ki akart ugrani, de sajnos nem jött össze neki. Nem tudom mi van abban a táskában, de gondolom nektek kell.
~ Jól vagy? - Jött oda hozzám Hyungwon.
~ Jól vagyok köszönöm. - Mosolyogtam rá.
~ Köszönjük. - Morogta Jooheon.
~ Semmiség. - Legyintettem. - De ezentúl szóljatok nekem is ha ilyen dolgotok akad.
~ Rendben van. - Ült be a kocsijába Jooheon.
~ Elvihe.. - Kezdett el mondani valamit Wonho, de I.M megelőzte.
~ Megengedem, hogy most te vezess hazáig. - Simogatta meg a fejem.
~ Rendben van, egy pillanat. - Kuncogtam. - Mit szerettél volna mondani? - Néztem kíváncsian Wonho-ra.
~ Semmit. Örülök, hogy jól vagy. - Ült be a kocsijába, és ő volt aki először elindult.
Aztán a végére az lett belőle, hogy én, Minhyuk és Kihyun versenyeztünk ki ér előbb haza.

~ Legközelebb én nyerek! - Szálltam ki nevetve a kocsiból.
~ Arra befizetek. - Csukta be a kocsiajtót I.M.
~ Akkor legközelebb is versenyzünk. - Sétáltam a többiek után.
Le akartam kapcsolni a lámpát, de láttam, hogy Wonho a kocsijában üldögél és a fejét a kormányra hajtotta. Kíváncsi voltam, mi bántja, de nem akartam zavarni. A többiek után siettem, majd félrehívtam Hyungwon-t.
~ Hyungwon.. Kérdeznem kell valamit.
~ Igen?
~ Wonho-nak valami baja van.. Nem tudod az okát?
~ Hát ez egy kényes téma.. - Hajtottam le a fejét Hyungwon. - Inkább őt kérdezd erről.
Hyungwon elment a szobájába, én pedig visszamentem Wonho-hoz. Kinyitottam a kocsiajtót és beültem mellé.
~ Jobban nézel ki ha mosolyogsz. - Kapcsoltam be valami zenét.
Wonho erre csak fájdalmasan felnevetett.
~ Mesélj, mi a baj.
~ Semmi, csak fáradt vagyok. Pár napja már nem aludtam egy percet se.
Most ez lenne a kényes téma, vagy csak hazudik.. Persze, hogy hazudik.
~ Nem megyünk el a Han folyóhoz? - Kérdezte váratlanul.
Nem mondtam nemet. Hátha ettől felvidul.

A folyó mentén sétálgattunk. Wonho néha-néha lefényképezett. Úgy tűnt, ez jobb kedvre deríti, így nem ellenkeztem.
Aztán elmentünk valami parkba is. Amint megláttam egy fagyist, rávettem Wonho-t, hogy vegyünk.
Minden pillanatot megörökített. Annyira belefeledkeztünk, hogy el is telt a nap, és már sötétedett. Hazamentünk. Vagyis. Hozzájuk haza.

Wonho elment a szobájába, majd egy kicsivel később átmentem hozzá. Az asztalára dőlve aludt. Odamentem, hogy lekapcsoljam a lámpát, de valami érdekesebb ragadta meg a figyelmemet. 2 mappa volt az asztalon. Az egyikben a rólam készült képek voltak, a másikban egy másik lányról készült képek. De ami furcsa volt, hogy a képek szöge, és a képek tartalma szinte teljesen megegyezett. Lehet, hogy szimpla véletlen, de akkor is furcsálltam. Becsuktam a két mappát, betakartam Wonho-t és lekapcsoltam a lámpát.

Másnap a nagy teremben beszélgettem a fiúkkal, mikor Wonho telefonja csörögni kezdett. Kicsit sápadtan tette le a telefont.
~ Minden rendben? - Fordultam felé.
~ Persze. - Mosolyodott el. - Nincs kedves sétálni? Mutatok egy jó kis helyet.
~ Ha Jooheon engedi. -  Néztem a vörösre.
~ Menjetek. - Intett.

Wonho-val kocsiba ültünk, és elvezetett valami mezőre. Ott sétáltunk. Wonho sietősen ment egyenesen. Mikor megláttam egy fehér öltönyös férfit egy lánnyal az oldalán megtorpantam.
~ Wonho..
A fiú felém fordult.
~ Sajnálom. - Ragadta meg a karom, és odarángatott a férfihez. - Dögölj meg. - Nézett a fickóra, majd megölelte a lányt, aki a férfival jött.
Elindultak, engem pedig a fehér öltönyös férfi be akart tuszkolni a kocsijába.
~ Wonho! - Kiáltottam a fiú után.

Wonho nem törődve velem ment a csajjal az oldalán.
~ Wonho.. Kérlek! - Kiáltottam utána immáron a könnyeimmel küszködve.

Egy pillanatra hátra nézett, majd elfordította a fejét és tovább mentek.
A kocsiban próbáltam kijuttatni magam, de az lett a vége, hogy elkábított az az alak és nem emlékszem semmire.
Kellett nekem megbíznom bennük. Kellett. Én idióta..



Mikor felébredtem, meglepődötten láttam, hogy Jooheon áll előttem, és beszélget valakivel. Gondolom azzal aki ide hozott.
Aztán a karjaiba vett, és kivitt az épületből.
~ Így már kiegyenlítettem? - Ültetett be a kocsiba.
~ Köszönöm.. - Szegtem le a fejem.
~ Hogy a fenébe kerültél te hozzájuk, amikor Wonho-val voltál? - Ült be mellém. - Oh. Basszus. A csaja.. Akkor ő. Na bassza meg. - Vakarta meg a fejét.
Nagyokat pislogva néztem Jooheonra.
~ Majd akkor beszélj ilyen mocsokosan, ha az ágyban arra kérnek. - Nevettem.
Jooheon is nevetni kezdett, majd mikor rám nézett lehervadt arcáról a vigyor.
~ Mondd csak.. Nem fáj.. Odalent? - Célozgatott.
~ Nem. Nem igazán.
~ Azért elviszlek nőgyógyászhoz.
~ Mi van?
~ Édesem, ki van szívva a nyakad, és gondolom melltartóban jöttél. - Nézett ki az ablakon zavartan.
Lenéztem, és tényleg nem volt rajtam a melltartóm.
~ A francba.. - Fontam össze a mellkasom előtt a kezeim.
~ Akkor irány a nőgyógyász. - Taposott a gázra Jooheon.

Bementem a doktor nővel, majd elvégzett egy gyors vizsgálatot.
A doktor nővel kijöttem a helyiségből.
~ Megnyugodhat, a barátnőjének nem esett komolyabb baja. Egyedül a nyakát "erőszakolták meg". További szép estét! - Mosolygott ránk kedvesen, majd elment.
~ Hagyd rá. Már mondtam neki, hogy nem vagyunk együtt, de nem figyelt rám. - Vontam vállat.
~ Hát rendben. Akkor menjünk.

~ Nem értem Wonho hogy hagyhatta, hogy elvigyen az a faszi téged. - Állította le a kocsit a garázsban Jooheon. - Értem, hogy a barátnője, aki eltűnt, de..
~ Akkor értem. Nem tudtam ki az a lány. De így már értem. - Mosolyodtam el.
Belül mégis fájt, de tudtam, hogy helyesen cselekedett.
~ Nem kell mindig mosolyognod. Tudom, hogy nem vagy olyan boldog, mint amilyennek látszol. - Csípte meg az arcom.
~ Te pedig többet mosolyoghatnál. Tudom, hogy szeretsz mosolyogni. Csak mivel a cég vezetője vagy, nem engeded ki az érzéseid. - Pöcköltem meg az orrát.
~ Igazad lehet.. De ha kiengedném az érzéseim, akkor az ágyamban feküdnénk, meztelenül, teljesen izzadtan, és sorolhatnám. - Nevetett.
~ Végülis pasiból vagy. - Szálltam ki a kocsiból.
~ Ez célzás volt! - Szólt utánam.
~ Ne csinálj belőlem prostit. - Mentem ki a garázsból kuncogva.
~ Rendben van. - Dőlt hátra nevetve az ülésben Jooheon.

Leültem a kanapéra a nappaliban és néztem ki a fejemből.
~ Hát te? - Ült le mellém I.M.
~ Pihenek. - Mosolyogtam rá.
~ Hallottam mi volt.. -Húzta el a száját.
~ Ilyeneknek is történnie kell. Végülis akkor unalmas lenne az élet. - Néztem rá.

~ Hogy tudsz még ilyenkor is pozitív maradni? - Mosolyodott el lassan.
~ Nem nehéz. - Ültem közelebb hozzá. - Megkérdezhetem hány éves vagy?
~ 20. - Mosolygott. - A legfiatalabb.
~ A legfiatalabb? - Pislogtam nagyokat. - Én azt hittem te vagy a legidősebb..
~ Ennek örülök. - Nevetett jó kedvűen. - Legalább érettnek tűnök.
~ Ez igaz. Bár nem csak annak tűnsz. Szerintem az is vagy.
I.M-el még egy ideig jól elbeszélgettünk. Végül elszaladt az idő, és mindketten elmentünk aludni.