The Band #8

Zavartab töltöttem el minden percet Tae mellett. Igazából ő nekem olyan mintha a testvérem lenne, ha úgy nézzük nem kéne zavarnia a dolognak, ráadásul amerikai vagyok, szóval ez nálunk tök megszokott volt otthon is, meg a városban is ahol éltem. De azért itt mégis egész más.
~ Dae. - Lépett mellém Tae.
Éppen a könyvemet bújtam de teljesen belefeledkeztem az egészbe.
~ Hm? - Kaptam fel a fejem egy kisebb fáziskéséssel.
~ Téged keres. - Mutatott az egyik asztal felé.
Háttal ült nekem az illető, így elég nehezen ismertem fel.
~ Kihyun? - Ültem le vele szembe meglepetten.
Kihyun-nal nem kerültünk valami közel egymáshoz, nem is igazán ismertük egymást. De hogy őszinte legyek elég helyes.

~ Ő a pasid? - Kérdezte hirtelen.
~ Ki?
Kihyun először rám nézett, majd az egyik asztalnál ácsorgó Tae-ra.
~ Jaa, nem. Olyan mintha a bátyám lenne.
~ Értem.. - Nézte Tae-t még mindig. - Ő is úgy gondol vajon rád, mint testvérre? - Morogta az orra alatt.
~ Tessék? - Kérdeztem vissza.
~ Nem érdekes. Azért jöttem, hogy beszéljek veled.

~ Akkor gyorsan. Éppen dolgozok. - Sürgettem a fiút.

~ A többiek gondolom nem mondták, hogy az utóbbi egy hétben téged kerestek és mivel megtaláltak, ezért is jöttünk ide. Nem csak véletlenül futottunk itt össze. 

Elképedve néztem fiúra. Nem igazán értettem, hogy miért is csinálták ezt 

~ De minek kerestetek?

~ Pontosan nem tudom. Én nem vettem részt ebben az egész dologban, csak jöttem a többiekkel. De azért gondoltam jó, hogyha ezt azért tudod. - Állt fel Kihyun.

~ Mindenesetre köszönöm. - Villantottam egy félmosolyt a fiú felé.

~ Ja és I.M nagyon szeretne látni téged. Hiányzol neki. - Sétált ki az üzletből Kihyun.

Elég forgalmas napnak néztünk elébe. Azon járt egész nap a fejem, amit Kihyun mondott. Igazából I.M mindig is kedves volt hozzám és nagyon jóban voltunk. De csak ártana, ha találkoznék vele.

~ Tae. Nembaj ha ma előbb hazamegyek? - Léptem oda 4 óra tájékán a főnökömhöz.

~ Dehogy baj Dae. De ugye minden rendben?!

~ Persze. - Mosolyogtam a fiúra.

Összepakoltam a táskám, felvettem a kabátom. Elköszöntem Tae-től majd elindultam haza. 

A hazafele vezető úton, a házam előtt egy csomagot találtam.

~ Hát ez meg mi. - Felvettem, majd bevittem a lakásba.

Lepakoltam, és kibontottam a csomagot. Az a ruha volt benne, amit még az egyik céges összejövetelen vettem fel. TOP választotta nekem azt a ruhát. De az lehetetlen, hogy ezt ő küldte volna. Hirtelen megszólalt a kapucsengő.

Kinyitottam az ajtót, de nem állt kint senki.

~ Vicces.. - Csuktam be az ajtót.

A ruhát nézegettem. Nagyon szerettem ezt a ruhát és még mindig gyönyörű.

Kicsit kitakarítottam a házat. Mikor végeztem, már kezdett besötétedni. Szemem ismét a ruhára tévedt. Felvettem, remélve hogy még tökéletesen passzol rám. És így volt.

Ismét megszólalt a kapucsengő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam.

~ Wáó. - Nézett rajtam végig meglepve Tae. - Gyönyörű vagy.

~ Ne túlozz. - Mosolyogtam rá.

~ Ha már így kicsípted magad, nem lenne kedved elmenni vacsorázni? - Túrt a hajába Tae.

~ Ha fizetsz. - Nevettem.

Felvettem egy cipőt, kabátot majd Tae-val elindultunk egy étterembe. Előre le volt foglalva az asztal, úgyhogy ezek szerint mindenképp eljöttünk volna. Vagy nem is engem akart elhívni? Biztos vagyok benne, hogy nem. Végülis ide párok járnak, ahogy elnézem.

Leültünk az asztalhoz. Ahogy körbenéztem, észrevettem valakit. I.M ült egy másik asztalnál egy lánnyal. Kicsit elkeseredett mosollyal néztem őket, majd mikor I.M rám nézett, visszafordultam vacsorapartneremhez.

Egy fiatalabb pincér kihozott nekünk 2 étlapot, majd tanulmányozni kezdtük. 

~ Tae, én szerintem rád bízom a választást. Nem tudom mi finom és mi nem. - Nevetten zavartan.

~ Rendben Dae. - Mosolyodott el Tae.

Még egy ideig nézegette az étlapot, majd kért 2 személyre valamit, aminek nem jegyeztem meg a nevét.

Amíg nem hozták ki az ételeinket, addig beszélgettünk. Sokat nevettünk ezidő alatt, amit láthatóan I.M is észrevett.

Elfogyasztottuk a vacsoránkat. 

~ Fizetek. - Intett az egyik pincérnek Tae.

~ Dehogyis! - Elkezdtem előkeresni a pénztárcám, de mire meg lett Tae már fizetett. - Jövök neked egyel.

~ Inkább én neked, hogy eljöttél velem. - Tae úriember módjára segített felvenni a kabátomat, és a táskámat is vitte. 

Amikor elsétáltunk I.M és partnere mellett, a lány hangos nevetésben tört ki. Odanéztem.

~ Ez a kis senki? - Mutatott rám a lány.

~ Parancsolsz? - Léptem oda hozzá.

~ Nem hozzád beszéltem. - Nézett rám szúrós szemekkel.

~ Hye Ri. Fejezd be kérlek. - Állt fel I.M és a lány mellé lépett.

~ Mit ne mondjak, az ízlésed nem volt valami jó. Sőt.. - Futott végig rajtam Hye Ri tekintete.

~ Szép kis barátnőt szedtél magadnak össze I.M. Gratulálok. Gyere Tae. - Karoltam Tae-be, és elhagytuk az éttermet.

Tae csak értetlenül meredt rám.

~ Nem lényeg. - Mosolyogtam rá. - Most hova?

~ Kezd hideg lenni. Hazaviszlek. - Terítette rám a kabátját.

Elsétáltunk az autóhoz, majd beszálltunk. Hazáig nem igazán beszélgettünk. Tae megállt a lakásom előtt.

~ Bejössz? - Fordultam felé.

~ Inni fogsz? - Mosolygott Tae féloldalasan.

~ Most nem. - Mosolyodtam el én is.

~ Akkor majd máskor. Feküdj le aludni. Holnap találkozunk. - Tae az arcomhoz hajolt. - És ne gondolkodj azon ami az étteremben történt. Sokkal de sokkal szebb és értékesebb vagy, mint az a lány.

~ Te aztán tudsz bókolni. - Néztem félre zavaromban.

~ Sokat gyakoroltam. - Nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.

Kikapcsoltam a biztonsági övemet, és kiszálltam. Megvártam amíg Tae elhajt, aztán bementem. Lerúgtam a magassarkút a lábamról és fáradtan dőltem le a szobámban az ágyra.

Az elkövetkező 3-4 napban színet se láttam Jooheon bandájának, aminek kifejezetten örültem. Egyik napomat vásárlással töltöttem. Betértem az egyik kedvenc üzletembe és nézelődni kezdtem. Jópár darab ruhat magamhoz vettem, majd elindultam a próbafülkék felé. Tudni kell, hogy ahogy bemegyünk a próbafülkékhez, a bejárat 2 oldalán fotelek vannak elhelyezve. Ahogy sétáltam el közöttük, valaki hirtelen megragadta a kezem. Poker arccal tekintettem le a fotelre.

~ Engedj el. - Rántottam el a kezem.

~ Már megint te? - Jött ki az egyik próbafülkéből Hye Ri.

~ Na már csak te hiányoztál.. - Forgattam a szemeim.

~ Ma elég idiótán nézel ki. - Nevetett gúnyosan Hye Ri.

~ Ma rád akartam hasonlítani. De ezek szerint nem sikerült eléggé leutánoznom téged. - Sétáltam el a lány mellett.

~ Hallottad ezt I.M?! Nem csinálsz valamit? - Hisztizett I.M kis barátnője.

~ Ne haragudj Jimin. - Nézett utánam I.M. - Gyere Hye Ri. - Ragadta meg a lány csuklóját és elrángatta onnan.

Nocsak. Nem lehet valami jó a kapcsolatuk. De különösebben nem érdekelt se ő, se a csaj. Meg kell hagyni elég szép lányról van szó, de ezek kívül egy elviselhetetlen hárpia.

Felpróbáltam a ruhákat és ami elég jól állt megvettem. Elindultam gyalog haza. Nézegettem a várost, majd hirtelen egy autó fékezett le mellettem. A bent ülő személy lehúzta az ablakot és felém hajolt.

~ Elviszlek.

~ Hol hagytad a kis barátnődet? - Indultam el tovább.

Az autó szépen lassan gurult mellettem.

~ Szállj be, kérlek. - Kérlelt kedvesen I.M.

Nagyot sóhajtottam és beszálltam mellé. I.M rátaposott a gázra.

~ Hova megyünk? - Kérdeztem közömbösen.

I.M mosolyogva rám nézett, de nem válaszolt. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én bámultam ki az ablakon, ő meg vezetett. I.M leparkolt a tengerpart mellett. A nap már kezdett lemenni, és csak mi voltunk ott. 

~ Gyere. - Szállt ki a kocsiból, átfutott az autó másik oldalára és kinyitotta nekem az ajtót.

Kiszálltam, és csendben ballagtam a fiú mellett. 

~ Kérsz gumicukrot? - Húzott elő egy zacskó gumicukrot a kabátja belső zsebéből.

Ezen mosolyognom kellett. Megráztam a fejemet. Megálltam a tenger mellett, s a nagy kékséget bámultam.

~ Hiányzol. - Állt meg mellettem a fiú.

~ Ott a barátnőd. Ezt nem neki kéne mondanod? - Pillantottam rá fél szemmel.

~ Nem a barátnőm. Nem bírnám ki egy olyan lány mellett. - Mosolyodott el I.M. - Csak szeretne a barátnőm lenni.

~ Értem. És tőlem mit akarsz? - Fordultam a fiú felé.

A nap lassan eltűnt a kék tenger mögött. Percekig csak álltunk. Én I.M-et néztem, ő a lenyugvó napot.

I.M az egyik pillanatban felém fordult, megfogta az arcom és ajkait enyéimre helyezte, majd csókolni kezdett. Tágra nyílt szemekkel meredtem a fiúra, majd indokolatlanul visszacsókoltam egy pillanat erejéig. Ezt követően ellöktem magamtól I.M-et.
~ I.M. - Néztem rá értetlenül.
~ Sajnálom. - Hajtotta le fejét.
~ Hazamegyek. - Indultam el a város felé, de I.M visszarántott és megölelt.

~ Kérlek adj egy esélyt. - Suttogta halkan és egyre szorosabban ölelt.

~ I.M én nem tekintek rád úgy. - Próbáltam eltolni őt, de az erőviszonyok miatt nem igazán sikerült.

~ Csak egy esélyt kérek. - Könyörgött. 

~ Hagyj békén I.M. Nem érdekelsz. Menjetek haza. - Bújtam ki az öleléséből és elrohantam.

#I.M szemszög#

Idegesen ültem be a kocsiba és hajtottam vissza a szálllodába. 

~ Na hogy ment? - Kérdezte Jooheon mikor beléptem a szobába.

~ Rosszabb nem is lehetett volna. - Dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam. 

~ Talán add magadat, és ne arra hajts hogy mindenképpen a barátnőd legyen. Kezdjétek barátként. Vagyis próbálkozz meg a barátja lenni. De én a helyedben hagynám inkább. Semmi esély rá, hogy te meg ő.

~ Miről van szó? - Lépett be az ajtón Kihyun.

~ Szokásos. - Ásított Jooheon.

~ Hát szerintem jobb ha feladod I.M. Sosem fog már bízni bennünk. - Tekintette I.M-re társa sajnálkozóan.
Csak csendesen bámultam a plafont. Nem adhatom fel. Ha már elkezdtem, befejezem. Tudom, hogy haragszik és meg is értem. De az ő érdekeit nézve, akkor az volt a helyes döntés. Nem keverhettük bele még jobban a világunkba, különben már nagy valószínűséggel halott lenne.

#Dae szemszög#
Magam elé meredve sétáltam a város utcáin. Lesokkolva éreztem magam, de közben egy kisebb boldogság hullám futott végig a testemen. Igazából már nem haragszok rájuk. Végülis, ha akkor nem engednek el, most nem lehetnék itt. Viszont bízni már nem tudok bennük.
Busan utcáin egyre kisebb volt a forgalom, a csillagok egyre feltűnőbben világították be a fekete égboltot. Ahogy sétálgattam a városban egy ismerős alakot véltem felfedezni.
~ Tae? - Álltam meg a földet bámuló fiú előtt, mire nekem jött.
~ Dae? Minden rendben? Épp hozzád indultam. - Hadarta, miközben végigmért nincs e valami bajom.
~ Nyugodj meg jól vagyok. - Mosolyogtam rá nyugtatóan.
~ Beszélni szeretnék veled. - Hangja halkulni kezdett, majd lassan a szemembe nézett.
Mélybarna szemei most mintha világítottak volna.
~ Akkor menjünk haza. - Mosolyogtam továbbra is, majd elindultam a házam felé.
Tae gyengéden megragadta a csuklóm és visszarántott. Kíváncsian fordultam vissza.
~ Itt is jó lesz. - Sóhajtott mélyen. - Emlékszel arra az éjszakára mikor a tengerparton ittunk? Vagy hát ittál. - Lépett közelebb Tae.
~ Igen. Miért? Mi történt akkor? - Türelmetlenkedtem.

~ Hát..

The Band #7

~ Dae. - Guggolt le mellém Tae.
~ Folytassuk a munkát. - Ráztam meg a fejem, felálltam majd feltakarítottam a csésze es a tea maradékat.
~ Rendben leszel?
~ Persze. Láttál már engem úgy, hogy nem vagyok rendben?
~ Ez költői kérdés volt? - Nevetett fel a fiú.
~ Ne aggódj miattam, meg leszek.
Tae-val folytattuk a munkát. Akárhányszor nyílt az üzlet ajtaja, bennem volt a félelem hogy a fiúk lépnek be rajta. De szerencsére ez nem történt meg.
~ Ah Tae holnap reggel el kell mennem, van egy-két hivatalos elintézni valóm. Sietek majd vissza. - Jutott eszembe záráskor.
~ Rendben. És otthon is rendben leszel?
~ Tae. Miért ne lennék? - Vettem fel a táskám a hátamra. - Na, akkor jó éjszakát!
Megöleltem Tae-t, majd elsiettem.
~ Elvittelek volna.. - Mondta nevetve Tae, de Dae már nem volt sehol.

Hazaérve fáradtan a kanapéra dőltem.
~ Miért pont ide kellett jönniük. Korea elég nagy. Vagy miért nem mentek másik országba? Lehet, hogy belekeveredtek valamibe. Nem kizárt.
Miközben magamban beszéltem, a telefonom csipogott párat. A kezembe vettem.
~ Hyungwon. - Olvastam a nevet a telefonomon. - Ha felveszem abból semmi jó nem származik. Azért felveszem. Igen? - Emeltem a telefont a fülemhez.
~ Ah Jimin! Végre elértelek. Annyi mindent meg kell beszélnünk!
~ Semmit nem kell megbeszélnünk. Miért hívtál?
~ Jó lenne ha találkoznánk. Te, én és a többiek.
~ Felejtsd el Hyungwon! És el ne mondd a többieknek hogy itt vagyok!
~ Öhm. Okaay.
~ Hyungwon! Tudják?! - Emeltem fel a hangom a telefonban.
~ Ne kiabálj! Véletlen volt.
~ Véletlen?!
~ Hát Jooheon elmesélte hogy talált egy kávézot, de ne járjunk oda mert nem nekünk való. És véletlenül kicsúszott a számon, hogy az ott dolgozó lány teljesen olyan mint Jimin..
~ Vagyis úgy tudják hogy olyan az a lány mint Jimin, de nem ő.
~ Hát Minhyuk utána nézett a kávézotoknak, és az oldalotokon látott egy képet amin te is rajta vagy, meg az a srác is.
~ Találj ki valamit akkor és hozd helyre. Egyikőtökkel se akarok találkozni. - Majd kinyomtam.
Hogy lehetnek ilyen idióták?

Másnap kapkodva keltem, ugyanis fél órás késésben voltam.
~ Ahhh Dae. Hogy lehet ilyen szerencsétlen. Pont ma kellett elaludnod. - Szidtam magam.
Eléggé megkésve, de odaértem a céghez, ahol elintézni valóm volt. Szerencsére nem küldtek el. Háromnegyed óra alatt lerendeztük a dolgokat, majd elköszöntem. Megfordultam és egy nem kívánt személyt pillantottam meg.

 ~ Remek. - Forgattam meg a szemeim, majd az ajtó felé vettem az irányt.
A lehető leggyorsabban akartam távozni, de Wonho elkapta a karom.
~ Jimin.. - Szorította meg a kezem és maga felé kezdett húzni.
~ Engedj el. Sietek. Dolgoznom kell. - Rántottam el a karom.
Elsiettem, de hallottam magam mögött Wonho lépteit.
~ Wonho! - Fordultan hátra. - Hagyj.
~ Hiányzol. - Nézett mélyen a szemeimbe.
~ Szerintem látszik rajtam, hogy hidegen hagy. Így jártál. Semmi okom nincs, hogy egyáltalán szóba álljak veled. Nem is ismerjük egymást.
~ De én megakarlak ismerni!
~ Ezzel kicsit elkéstél nem gondolod? - Hátat fordítottam a fiúnak, majd elrohantam. - Ahh szegény Tae. Annyit kések.

~ Ne haragudj Tae, hogy ennyit késtem! - Léptem be lihegve a kávézóba.
~ Minden rendben? - Fordult felém a fiú.
~ Persze persze. Csak reggel elaludtam, aztán utána még feltartottak. A késésemet meg vond le a fizetésemből.
~ Nem fogom. Mindig itt vagy velem késő estig, sőt félig nálad lakom szóval. Inkább többet kéne fizetnem.
~ Ne butáskodj! - Legyintettem mosolyogva, aztán munkába álltam.

A nap szokásosam telt. Tae-val bezártunk.

~ Hazaviszlek. - Indult el a kocsija felé Tae.

~ Nem megyek még haza. Sétálok egyet. - Elköszöntem a fiútól, majd utamra indultam.

Elsétáltam a tengerpart felé. 

Még mindig nem bírtam felfogni. Elég volt hogy Jooheon-nal és Hyungwon-nal találkoztam. Miért kellett még Wonho-val is? Semmi értelme ennek. Egyáltalán miért kellett találkoznom velük? Ennyire ki akar velem cseszni a sors?

~ Min gondolkozol? - Lépett mellém hirtelen Tae, mire majdnem szívrohamot kaptam.

~ Tae! Megijesztettél. Nem mentél haza?

~ Sejtettem hogy itt leszel. És láttam, hogy valami nincs rendben.

~ Na, ezért vagy te a legjobb barátom. - Mosolyodtam el és leültem a homokba.

~ Legjobb barát.. - Mosolygott fájó szívvel Tae, majd követte Dae példáját és leült mellé. - Hoztam bort.

~ Te mindig tudod mi kell nekem. - Vettem ki a kezéből az üveget.

Megbontottam és inni kezdtem.

~ Azok a srácok vannak a dologban. Igaz?

Bólintottam. 

~ Meséltél nekem hasonlót korábban. Akkor a teljes igazság az, amit a kávézóban hallottam?

~ Pontosan. - Húztam rá egy nagyot.

~ Be fogsz rúgni. - Tae elakarta venni tőlem az üveget, de nem engedtem el. - Dae. Kérem.

~ Nem kapod meg. - Felálltam majd elrohantam az üveggel együtt.

~ Lehetetlen egy nőszemély vagy. - Futott utánam Tae.

Futkoráztunk egy ideig, majd meguntam és Tae felé fordulva megálltam. Tae erre viszont erre nem számított és fellökött, aztán rám esett.

Mindketten tágra nyílt szemekkel bámult a másikra és teljesen lefagytunk. Ajkai az enyémen helyezkedtek el.

~ D-Dae.. sajnálom! - Pattant fel kis idő után Tae majd felsegített.

~ S-semmi gond. Szólnom kellett volna hogy megállok. 

Nos, ez kínos.

~ Fogjuk fel egy baráti puszinak. - Köszörültem meg a torkom, majd lehúztam a maradék bort.

~ Rendben. Viszont.. A bor be fog ütni. Gyere hazaviszlek. - Kapott fel hirtelen a hátára Tae.

Hazaérkeztünk, bár én nem nagyon voltam képben a dolgokkal.

~ Aludj. - Tett le az ágyra Tae. - Ha nagyon másnapos leszel, holnap maradj itthon.

~ Jól vagyook! - Még a hangsúlyozásomból is az jött le hogy totál részeg vagyok.

~ Látom. - Mosolyodott el Tae.

#Tae szemszög#

Boldogan néztem ahogy Dae szuszogott mellettem. Eltűrtem az arcából a haját és a fejét simogattam.

~ Aludj jól. - Lehajoltam hozzá, és hosszasan arcon pusziltam.

Egy ideig még ott maradtam Dae-val, aztán lassan elindultam haza. 

Dae házától pár utcányira ismerős arcokba botlottam. Leintettek.

~ Igen? - Húztam le a kocsi ablakát.

~ Ki szeretnénk bérelni a kávézódat. Lehetséges? 

~ Nem hiszem, hogy Dae örülne nektek. - Néztem Jooheon-ra. - De szóba hozom nála a dolgot. Viszont ne fűzzetek a dologhoz sok reményt.

Felhúztam az ablakot, és tovább hajtottam. Miért akarnak ezek a srácok annyira Dae körül lenni. Nem tetszik ez nekem.

#Dae szemszög#
Másnap egy kisebb fejfájással ébredtem, viszont a tegnap történtek nagy része kiesett. Lassan rendbe szedtem magam, kényelmesen megreggeliztem és elindultam munkába.
~ Jó reggelt Tae! - Sétáltam be mosolyogva az üzletbe.
Tae csak zavartan intett egyet és belemerült a munkájába.
~ Minden rendben? - Sétáltam oda hozzá.
~ Persze. Miért ne lenne?
~ Csak fura vagy. De lehet csak a másnaposság miatt látom így. - Levettem a kabátom, lepakoltam a dolgaim és én is munkába álltam.
Tae a nap folyamán nem igazán kereste a társaságom, ha ránéztem kínosan mosolygott.
~ Tae. - Léptem oda hozzá késő délután. - Történt valami tegnap este?
Tae elkezdte a fejét rázni és mosolygott.
~ Semmi említésre méltó. - Tae egyből folytatta is a munkáját.

Még kiszolgáltuk az utolsó vendégeket és lassan itt volt az ideje bezárni. Az ajtó feletti kis csengő megszólalt, mire automatikusan rávágtam, hogy zárva vagyunk. Az ajtó felé emeltem a tekintetem.
~ Jooheon.. Zárva vagyunk. Neked meg pláne. - Vettem fel a kabátomat.
~ A haverod megbeszélte veled a dolgot?
~ Milyen dolgot? - Néztem rá ismét.
~ Hogy kivennénk a helyet. - Támaszkodott neki a pultnak.
~ Ne is álmodj róla. És ha most megkérhetlek. - Mutattam az ajtó fel.
~ Tudtommal nem a tiéd a hely, szóval nem te döntesz.
~ Tae se fog belemenni.
~ Mibe nem megyek bele? - Jött le az emeletről Tae és kíváncsian nézett ránk.
~ Hogy kivegyem a helyet. - Válaszolt helyettem is Jooheon.
~ Ha Dae se szeretné, akkor nem megyek bele.
~ Akkor ez eldőlt. - Mosolyogtam diadalittasan Jooheon-ra.
Jooheon csak utálatosan nézett rám, aztán elhagyta az üzletet.
Tae-val bezártunk, majd áthívott magához. Még nem voltam nála, nem tudom most miért hívott át magához. Persze nem bántam. Szeretek vele lenni, hisz a legjobb barátom.

A ház teljesen Tae ízlése. A színek, a hát felépítse, minden.
~ Ha tudom, hogy ekkora házad van és ilyen menő, nem veszek saját házat. - Mondtam nevetve.
Tae is felnevetett,  majd elvette a kabátomat.
~ Érezd magad otthon.
~ Meg lesz. - Feltérképeztem a házat, végül visszatértem Tae-hoz a nappaliba.
Beszélgettünk kicsit az üzletről, a terveinkről meg hasonlókról. Elkezdtünk egy sorozatot nézni, közben végig kommentáltuk az egészet.

~ Azt hiszem ideje lenne hazamennem. - Néztem az órára miután felálltam Tae mellől.
~ Maradj! - Kapta el hirtelen a kezem Tae, s mikor ezt kimondta a sorozatban is ezt mondta a srác.
Nevetni kezdtem, ő meg csak zavartan mosolygott és a tv-re szegezte tekintetét.
~ Miért ne. - Vontam vállat. - De akkor itt alszok
~ Nekem nem probléma. - Húzott le maga mellé Tae és átkarolt.
Hozzábújtam, és így néztük tovább a sorozatot.

Mire magamhoz tértem, már reggel volt. Ugyanabban a helyzetben keltem fel, mint ahogy este elaludtunk. Mosolyogva rendeztem el a mellettem alvó fiú haját és megpróbáltam óvatosan felállni, de sikertelenül. Mikor Tae érzékelte hogy mocorgok közelebb húzott magához. Viszont erre nem számítottam így az arcunk elég közel került egymáshoz. Épphogy le nem smároltam.
Azt nem szabad. Semmi jó nem származna belőle. Úgy tekintek Tae-ra, mint bátyámra. Tae viszont ébredezni kezdett, és meglepetten nézett rám.
~ Miben mesterkedtél? - Mosolyodott el.
~ Te húztál ilyen közel magadhoz! - Mentettem magam.
Tae azonnal elvörösödött és arrébb ült.
~ Kérsz reggelit? - Indult el a konyha felé.
~ Nem köszönöm. - Mosolyogtam rá.
~ Gyorsan lezuhanyzok, aztán ha gondolod te is lezuhanyozhatsz itt. - Sietett el a fürdőbe a fiú.
~ Rendben. - Néztem utána mosolyogva.

Pár perccel később Tae telefonja csörögni kezdett.
~ Utána viszem. - Álltam fel a telefonnal a kezemben, s utána mentem. - Tae. - Nyitottam be a fürdőbe.
Tae éppen egy szál törölközővel a derekán állt a tükör előtt, kissé vizesen. Éppen a haját szárította. Egyből észrevett s felém fordult.
~ Csörög. - Raktam le a telefonját a ruhakupac tetejére, és sietősen becsuktam az ajtót. - Jézusom.
Rákvörös arccal rohantam a konyhába és hideg vízzel kezdtem mosni az arcom.
~ Minden rendben? - Jött utánam nemsokkal később Tae, immáron felöltözve.
~ Persze. - Törölgettem meg az arcom.
Tae mosolyogva elém állt.
~ Zuhanyozz le te is. - Borzolta össze a hajam.
Nem kellett többször mondani, futottam is zuhanyozni. A fürdőbe lépve a szemem előtt láttam a konkrétan meztelen barátomat és akaratlanul ajkaimba haraptam.
~ Olya jó teste van. - Nyöszörögtem az orrom alatt.
~ Köszönöm. - Hallottam meg magam mögött Tae hangját. - Itt hagytam a telefonom. - Mosolygott, majd kiment.
~ Most remekül beégettem magam. - Néztem a tükörbe s kínomban nevettem.
Lezuhanyoztam és mintha otthon lettem volna fehérneműben hagytam el a fürdőt. Ez csak akkor tudatosult bennem, mikor a fürdőből kilépve Tae-val találtam magam szembe.
~ Tessék. - Nyújtott át pár ruhadarabot, miközben félrenézett.
~ K-Köszönöm. - Mentem vissza a fürdőbe és felöltöztem.
Na ezek után kíváncsi vagyok hogyan fog telni a nap..

The Band #6 2/2

Már egy hónapja élek itt, Busan-ban. Először nagyon szokatlan volt az egész légkör, nagyon nehezen találtam lakást. Végül egy kissé gazdagabb negyedben megtaláltam álmaim házát. Igaz, az ára is ehhez igazodott. De nem sajnáltam rá a pénzt. Elkezdtem online tanulni, hogy befejezhessen a gimnáziumi tanulmányaimat. Eközben beszéltem a szüleimmel, hogy Busan-ba jöttem egy időre, és felajánlották, hogy támogatnak anyagilag. De emellett kerestem magamnak munkát is. Eléggé belekóstoltam az életbe.

Egy tengerparti kis kávézóban dolgoztam. Nagyon kedves és barátságos itt a légkör, illetve az emberek is. Ezért tetszett meg annyira. Egy fiatal srác a hely tulaja, ami eléggé meglepett. De meglehetősen jól kijövünk egymással. Sőt, egy elég mély és szoros barátság alakult ki köztünk.
8-kor kezdtem minden reggel, és 4-ig tartott volna a munkaidőm, de mindig ott maradtam segíteni Hyun Tae-nek, vagyis én Tae Tae-nek hívom. Ő kért meg erre. De általában csak Tae-nak hívom.





A mai nap is ugyanúgy indult mint a többi. Összepakoltam a dolgaim, rendbe szedtem magam, megreggeliztem közben majd elindultam lassan a munkahelyemre.
~ Jó reggelt Tae! Akarom mondani Tae Tae. - Léptem oda a fiúhoz és megöleltem.
~ Ah Dae. Jó reggelt. - Mosolygott rám, majd sietősen elém lépkedett és magához ölelt.
Ja igen. Mivel nem koreai nevem van, és számukra néha eléggé nehézkes kimondani a nevem, Tae-val úgy döntöttünk, vagyis Tae választotta ezt a nevet, mert passzol az övéhez.

~ Tae. -  Léptem oda a pult mögött lazuló sráchoz.
~ Igen hercegnő? - Nézett rám mosolyogva.
~ Csinálsz nekem egy teát?
~ Neked bármit. - Nevetett, majd kicsit később kihozta nekem a teámat. - Tanulsz?  - Ölt le mellém és a füzetemet tanulmányozta.
~ Sajnos. - Nevettem kínomban.
~ Ez az utolsó éved. Aztán utána teljesen átadhatod magadat a munkának. - Borzolta össze a hajam.
~ Nem is értem minek ez a sok hülyeség. Elhiszem hogy valakit érdekel, és valaki tudja hasznosítani. De én nem,
~ Ilyen az élet. - Ivott a teámba.
~ A teám. - Néztem féloldalas mosollyal Tae-ra.
~ Én csináltam. - Dőlt hátra elégedetten Tae.
~ Jogos.

A nap ugyanúgy telt mint a többi. Legalábbis azt hittem. Lejárt a munkaidőm, így már csak a pult mögött segédkeztem Tae-nak. Későre járt, nem is nagyon akadt vendég. Aztán érkezett egy. Az ajtó fele tekintettem, majd azzal a lendülettel bújtam el a pult mögé. Mit keres ő itt?
Annyira ki voltam akadva, mint még szerintem soha.
~ Dae szolgáld ki kérlek a vendéget! - Szólt oda nekem Tae.
~ Nem. -  Vágtam rá egyből.
~ Ahh istenem. - Forgatta a szemeit a fiú, majd gyorsan kiszolgálta a vendéget.
Vagyis az illető csak egy ét- es itallapot kért, majd távozott.
~ Miért nem tudtad kiszolgálni? - Állt meg mellettem a fiú.
~ Egy: lejárt a munkaidőm. Kettő: Személyes okok miatt. Három: Megittad a teám.
Tae csak nevetett, majd bezárta az üzletet. Elmosogattuk még ami hátra volt, kitakarítottuk a kávézót, majd hazamentünk. Ja, nem említettem, hogy Tae fél életét nálam tölti.
Ma sem alakult ez máshogy. Már van egy külön szobája, az egyik fürdő is tele van az ő cuccaival. De így legalább nem unatkozok.
 ~ Ki volt az a srác? - Telepedett le mellém a kanapéra Tae.
~ Csak egy régi ismerős, akihez nem fűznek túl jó emlékek.
~ Így már értem. - Karolta át a vállam Tae. - Nézzünk meg egy filmet!
~ Fel tudsz holnap kelni? Elég késő van.
~ Persze, hogy feltudok. - Legyintett drága barátom, majd elkezdett filmet keresni.

Tae kiválasztott valamilyen bulizós, enyhén romantikus vígjátékot. Bár több volt benne a vad erotika, mint a romantika.

Mire vége lett a filmnek Tae Tae nagyban aludt. Mosolyogva betakartam, majd elvégeztem még ag eszi rutinom majd én is elmentem aludni.

Másnap reggel a földön horkolva találtam Tae-t.

~ Feltudsz kelni, mi? - Nevetten, majd felébresztettem szegényt.

Nem lehetett valami kényelmes a padló.

~ Ébren vagyok! - Ült fel kómasan, össze-vissza álló hajjal.

~ Látom. Igyekezz, 20 perc múlva oda kell ernünk. Szóval van 10 perced.

~ Miért nem ébresztettél fel Daeeee?! - Nyafogott Tae, végül elsietett készülődni.

Én már a kocsiban vártam rá.

Kinyitottuk az üzletet, majd vártuk a vendégeket. Meg is érkezett az első két vendég.

A pult mögött álltam így nem láttam kik azok. Mikor megláttam, nem tudom hogyan, de kiesett a csésze a kezemből, amiből a megszokott reggeli teámat ittam. Miután a vendégek leültek, felém tekintettek.

~ Dae? - Nézett rám Tae, majd a vendégünkre.
~ Hyungwon. Jooheon. - Először nem tudtam, hogy örüljek-e annak hogy itt vannak, vagy fussak el sírva.
Hyungwon úgy nézett rám, mint aki nem hisz a szemének, Jooheon pedig csak mosolygott.
~ Örülök, hogy látlak. - Állt fel Jooheon, majd a pulthoz sétált.
~ Mit kerestek itt? - Pillantottam csípősen a pult másik oldalán támaszkodó személyre.

~ Nyaralunk. - Szólalt meg Hyungwon. - Miért nem mondtad, hogy Koreában maradsz? Annyiszor írtam! Egyszer sem válaszoltál.
~ Sajnálom Hyungwon. El akartam szakadni az életem korábbi részeitől. A többiek is itt vannak?
Mindketten bólintottak.
~ Akkor nekik ne merjetek szólni, hogy itt vagyok, és ne is gyertek ide többet. Se velük, se nélkülük.
~ Jimin. Tudjuk, hogy a múltban nem voltunk se jó barátok, se jó munkatársak, de..
Félbeszakítottam Jooheon-t.
~ Munkatársak? Mi? Elraboltatok! Fogva tartottatok, majd odadobtatok pár másik srácnak. Ne nevezz a munkatársadnak, a barátodnak meg főleg ne. És most távozzatok. Nem látunk titeket itt szívesen. - Feltakarítottam az eltörött csésze darabjait, és a maradék teát.

Tae csak elképedve állt az üzletben. Végül amikor észbe kapott, távozásra bírta a két fiút.
~ Ezt nem hiszem el. - Temettem tenyereim közé arcom.

The Band #6 1/2

Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel egy lavinát indítottam el magamban is, és Hansol-ban is. De reménykedtem, hogy ez az érzés nem fog bekövetkezni.


*4 hét elteltével*

TOP-al, G-Dragonnal, B-Bomb-al és Hansol-al meg voltunk hívva egy céges rendezvényre. Már 4 hete nem találkoztam Jooheon-nal és a bandájával. Viszont 3 hete összejöttem Hansol-al. Közben elkezdtem magántanárhoz járni, hogy befejezhessen a gimnáziumot. Már nem akartam annyira hazamenni. A szüleim nem kerestek, a barátaim meg még annyira se..

Egy TOP által választott ruhában vonultam a fiúk mellett. Az asztalokon sok-sok étel és ital volt. A legtöbb embert láttam már néhányszor az eddigi munkák során.
~ Elnézést. - Fogta meg valaki a vállam.
Hátrafordultam.
~ Hyungwon. - Néztem a fiúra mosolyogva.
Ő volt az egyetlen akivel tartottam a kapcsolatot, de csak telefonon. Eltervezte hogyan szöktet meg, de lebeszéltem róla.
~ A többiek is itt vannak? - Kérdeztem rá, mire kétszer bólintott.
~ Jimin. - Jött oda hozzánk Jooheon a többiekkel.
~ Sziasztok. - Biccentettem nekik.
~ Nem túl kihívó ez a ruha? - Nézett végig rajtam Jooheon.
~ Törődj a saját dolgoddal. Ha már anno velem nem törődtél, most se fáradozz.
~ Jimin, sajnálom. - Túrt bele hajába.
~ Sajnálhatod is. Jól érzem magam velük. Ők foglalkoznak velem. További szép estét. - Fordítottam nekik hátat.
~ Ne menj még. - Hallottam meg I.M hangját.
~ Hogy van a barátnőd? - Néztem hátra a vállam felett.
~ Nincs barátnőm.. Nem volt szimpatikus a csaj.
~ Bae, gyere. - Jött oda hozzám mosolyogva Hansol.
~ Bae? - Kérdezték egyszerre a fiúk, Hyungwon kivételével.
~ Együtt vagyunk. - Mondtuk egyszerre Hansol-al.
~ Gyertek már. - Szólt oda nekünk G-Dragon.
Hansol intett a fiúknak, én köszönés nélkül távoztam a társaságukból.

~ Nem sokat leszünk itt, semmi értelme. - Állt mellém B-Bomb. - A lényeg, hogy maradj rideg mégis tüzes. Neked az úgyis menni fog. Kérsz inni? - Nyújtott át nekem egy pohár pezsgőt.
~ Köszönöm. - Vettem el tőle mosolyogva.
~ Igazán nincs mit.


*The Band*
~ Ez mi a fene volt? - Vakarta a fejét Jooheon.
~ Nem volt egyértelmű..? - Nézett barátjára Minhyuk.
~ Hogy tehette ezt velem? - Kérdezte az orra alatt I.M.
Wonho gondolatai is hasonló kérdésekből álltak. Nem értette, hogy a lány akiről azt hitte hosszú barátságot tud kialakítani, így eltávolodott tőle. Sejtette, mi van a dolgok hátterében, de nem akarta elhinni, hogy az miatt.


Hazafelé menet csak lestem ki az ablakon. Igaz késő volt már, és csak azt láttam amit a Hold megvilágított. Senki nem szólt a másikhoz. Fáradtak voltunk mindannyian.
A telefonom villogni kezdett. Megnéztem milyen értesítést kaptam. I.M üzent Hyungwon telefonján. Nem olvastam el az üzenetet, mem szerettem volna ha hatással lesz rám hogy beszélek vele. A mai napig felém se néztek Hyungwon-on kívül. Nem adtak rá okot hogy most kicsit is foglalkozzak velük.

Időközben az autó leparkolt a ház előtt, és mindannyian kiszálltunk az autóból. A lakásban elköszöntünk egymástól, és mindenki elkullogott a szobájába. 

A szobámhoz tartozott egy erkély. Miután lezuhanyoztam, köntösben és pohár pezsgővel a kezemben kimentem és a csillagokat kémleltem a sötét égbolton. Abban reménykedtem, hogy különösebben nem lesz rám hatással ez a találkozás a fiúkkal. Annak ellenére hogy elraboltak, fogvatartottak és még sorolhatnám, elég hamar megkedveltem őket. De mit is vártam.. Nem ismernek engem, én se őket. Miért álltak volna ki mellettem..

Lassan eliszogattam a kevés pezsgőmet. 

~ Remélem ez csak egy rossz álom. - Sóhajtottam mélyen, majd bementem a szobámba.

TOP meglepetésemre ott ült a szobámban a fotelben.

~ TOP? Hát te? - Néztem meglepetten rá.

~ Rossz itt?

~ Tessék? - Értetlenkedtem.

~ Nem érzed jól magad itt? - Állt fel, és közelebb lépett hozzám.

~ Mostmár egész jól érzem magam. De akaratom ellenére vagyok itt. Koreában. Ahol nem kellene lennem. Mégis itt vagyok.. 

~ Menj haza. - Nyújtott át egy repülőjegyet. - Nem vagy jó hatással senkire. - Majd sarkolfordult.

Nagyot pislogva meredtem a fiú után, majd a repülőjegyre. Elmehetek. 

Egész végig erre vágytam, most mégsem érzem úgy, hogy ezt kellene tennem. TOP szavai mégis mélyen a fejembe vésődtek. Nem vagyok jó hatással a többiekre. 

Sóhajtottam egyet, majd a dátumot kerestem meg a jegyen. 4 óra múlva indul. 

~ Hát akkor menjünk haza. - Felöltöztem.

A ház előtt egy taxi várt. Írtam egy sms-t Hyungwon-nak, hogy találkozzunk a Han folyónál. A taxi sofőrt megkértem hogy tegyen egy kis kitérőt a Han folyó felé.

Nemsokkal később az autó leparkolt. Megkerestem Hyungwon-t.

~ Szia. - Léptem oda hozzá mosolyogva.

~ Szia! - Mosolygott rám.

~ Hazamegyek. - Mondtam ki kereken.

Nem akartam kertelni, így kimondtam egyszerűen a dolgot. Hyungwon arcáról eltűnt a széles mosoly.

~ Mi? 

~ Hazamegyek. - Ismételtem magam.

~ Jimin ne csináld! 

~ Végre itt az alkalom hogy hazautazzak. Nem szalasztom el. Te is tudod hogy én nem akartam idejönni. 

~ Ebben igazad van.. De ha meggondolnád magad, csörögj. - Húzott magához.

Fájdalmas búcsút vettünk egymástól, majd célba vettük a repteret. Felhívtam anyát, ha már ő egyszersem keresett.

~ Szia anya! - Köszöntem a telefonba boldogan. - Hazamegyek!

~ Szia kicsim. Miért nem otthon vagy? 

És ekkor úgy éreztem rossz döntést hoztam azzal hogy hazautazok. Kinyomtam a telefont.

Miután megérkeztünk a repülőtérre nem tudtam mit csináljak.

~ Jó estét. - Léptem oda egy kedvesnek tűnő, ott dolgozó fiatal hölgyhöz.

~ Jó estét! Miben segíthetek? - Mosolygott kedvesen rám a hölgy.

~ Arról szeretnék érdeklődni, hogy ezt a jegyet esetleg visszatudnám váltani, vagy egy máshova szóló repülőjegyre ki lehetne cserélni?

~ Az előbb jött ide hozzám egy úr, ugyan ezzel a problémával. Amerikába szól a jegyed? 

Bólintottam.

~ Akkor egy pillanat, szólok az úrnak. - Mosolyogva felállt és pár perccel később visszajött a férfival.

~ Jó estét. - Köszöntünk egyszerre.

~ Akkor átírom a neveket és az adatokat, és indulhatnak is. Egy kis türelmet kérek.

Megértően bólintottunk a férfival, majd helyet foglaltunk. 20 perc elteltével a hölgy megjelent a jegyeinkkel.

~ Nagyon szépen köszönjük a segítséget és ne haragudjon hogy feltartottuk. - Hajoltam meg a nő előtt.

Ennyi koreai illem ragadt rám legalább.

~ Ne hálálkodjon, hanem menjen különben lekési a repülőt. - Nevetett a hölgy, majd megmutatta merre menjek.

Mosolyogva elrohantam. A kapuhoz érve megnéztem hova megy a repülő. Erre valamiért egész eddig mem voltam kíváncsi.

Szóval Busan. Akkor hát, új életem, jövök.